Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
2056 tudom, Törökországban általában igen nagy a szaporulat, gondolom, hogy ezeknek általában 345 gyermekük van. Ha Magyarországról kaphatnák a családi pótlékot, gondolom, az kellemes volna nekik. Nem is beszélve arról, hogy vannak bizonyos tulajdonszerzési korlátozások. Ezen is túl tudják tenni magukat, például Magyarországon földbirtokot vehetnek. Vagy pedig gondolhatok olyan előnyre, hogy például valamilyen nyugati egyetemen ösztöndíjat hirdetnek a volt kommunista országok diákjai számára, ezt is megpályázhatják, esetleg kedvezményes előnyökhöz juthatnak, kedvezményesen juthatnak ilyen ösztöndíjhoz. Tehát azt gondolom, az előterjesztő nem gondol arra, hogy valamilyen módon szükséges bizonyos időbeli korlátot szabni a külföldön élők számára az állampolgárság érvényesítésének, és itt nem arra gondolok, hogy bárkit is, aki Magyarországon született és magyar állam polgárként elhagyta az országot, meg kellene fosztani az állampolgárságától, vagy el kellene veszítse az állampolgárságát. Azok a történelmi körülmények, amelyeket mindannyian átéltünk, ez ellen szólnak. De azt már azért meggondolandónak tartom, hogy a tar tósan, életvitelszerűen külföldön élő magyar állampolgároknak a külföldön született gyerekei számára ne legyen valamiféle kritériuma annak, hogy folytathassák a magyar állampolgárságukat. Azt gondolom, hogy nagyon toleráns, nagyon liberális kritériumokat k ellene szabni, de valamiféle módon szükséges volna, hogy az illető jelezze azt, hogy a magyar állampolgárságát éli, érvényesíteni kívánja, mert különben ez az állampolgárság teljesen parttalanná válik. És esetleg ilyen módon a miniszterelnök úr nemcsak arr ól beszélhet, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke, hanem akár 30 millió magyar miniszterelnökének is mondhatja magát. Elérhetjük azt, amit Rákosi Jenő jósolt a század elején, hogy 30 millió magyar lesz - ő persze úgy gondolta, hogy a Kárpátmede ncében , de e szerint az elgondolás szerint az egész világon jön létre ez a 30 millió magyar. Csak ez éppen nem szolgálja azt, amit a törvény ígér, hogy a magyar állampolgárság tekintélyét, erkölcsi súlyát, komolyságát fokozza, megadja. A másik kérdés, am iről a bizottsági viták során szó került, az az állampolgársági eljárás összefüggésben általában a honosítással, illetve különösen összefüggésben azzal, amit a törvénytervezet még visszahonosításnak nevez, de amely - mint ahogy Vastagh Pál képviselőtársam is említette - az önkormányzati bizottság bölcs javaslata alapján a kedvezményes honosításnak egy különleges esete lesz. A javaslattevőnek az az álláspontja - és helyes ez az álláspont , hogy az állampolgárság megadása az állam szuverenitásának egy aktusa . Végső soron nem lehet az államot arra kényszeríteni vagy eltiltani attól, hogy megadja valakinek az állampolgárságot. Csakhogy ezt a szuverén aktust - ami abban nyilvánul meg, hogy a köztársasági elnök aláírja és a belügyminiszter ellenjegyzi a honosítás i okiratot - megelőzi egy eljárás, amely minden alakiságában hasonlít az államigazgatási eljárásra. Ez az államigazgatási eljárás a Belügyminisztériumban folyik, és sokféle hibalehetőség is van benne, meg természetesen sok kérdésben érvényesül a mérlegelés i elv. Akármennyire is szuverén aktus az állampolgárság megadása, a törvény különböző kritériumokat sorol fel. (12.50) Valaki kéri a honosítást vagy a kedvezményes honosítást, előfordulhat a tévedés triviális esete, névcsere stb., mindenféle következtében megeshet az, nem lehet azt kizárni, hogy valamilyen félreértés következtében úgy veszik, mintha nem volna meg a nyolc éve vagy a három éve, vagy úgy veszik, mintha valamilyen más, szükséges feltétel hiányozna. Minthogy azonban ez az eljárás semmiféle normá hoz nincs kötve, ha e miatt a tévedés miatt ő nem kapja meg az állampolgárságot, sosem fogja megtudni, hogy miért nem kapta meg. Olyannyira nem fogja megtudni, hogy a törvény még azt sem írja elő, hogy a visszautasítást közölni kell az illetővel, nem bizto s, hogy közölni kell, sehol nem áll a törvényben, hogy az illetőnek valami értesítést kell kapnia. Mint ahogy azt sem fogja megtudni, hogy a belügyminiszter megtettee azt az előterjesztést, amely megelőzi a köztársasági elnök aláírását, a honosítási okmán y aláírását.
