Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
206 Nyilvánvaló, hogy a kormányzat nem terhelheti a fogyasztókra a környezetvédelem extra költségeit, csupán adóterheinek mérséklése révén alakíthat ki olyan árrendszert, a melyben a fogyasztói árak nem haladják meg a környező országokét, a termelői árak viszont fedezetet nyújtanak az iparvállalatok környezetvédelmi intézkedéseire. A tájékoztató 32. pontja foglalkozik a természetes monopóliumok ellenőrzésének kérdésével. Egye t lehet érteni azzal, hogy e tekintetben a tulajdonosi és az ellenőrzési érdekek egymással ellentétesek, ezért ezeket kormányzati szinten szét kell választani. Valószínűleg azonban a tulajdonosok - közöttük a most befektetésre invitált külföldi vállalkozók - várják a Kormánynak és a Parlamentnek az energiapolitikában deklarált azon garanciáját, hogy az ellenőrzés rendszere megegyezik a nemzetközi gyakorlattal, vagyis az Európai Energia Charta kitételeivel. Magam is egyetértek azzal, ami az anyagban szerepel , hogy a termelő és szolgáltató társaságok működése a társadalom számára nyitott, látható és ellenőrizhető legyen. Kár, hogy erre konkrétabban nem tér ki az előterjesztő. Én csak egyetlen példát hadd hozzak, ismét az olajipar területéről. Nemrégiben egy in terjút olvastam Subai Józseffel, a Mol Rt. elnökvezérigazgatójával, aki ugyan magánvéleményként fejtette ki azt, hogy szívesen látnának magyar befektetőket, akár bizonyos százalékban lakossági részvényjegyzés formájában is, és miután ez 100 milliárd forin tos nagyságrendet jelenthet, ez azt jelenti, hogy elvileg - mondjuk - akár egymillió kisbefektető is tulajdonrészt szerezhetne a magyar olajiparban. Ez nem semmi, ha tényleg komolyan gondoljuk azt a privatizációs politikát is, hogy minél többet, minél szél esebb társadalmi réteget, az állampolgárok minél szélesebb körét kell tulajdonhoz juttatni. Ő említi azt a példát is, ami Angliában vagyon, a British Gasnál szinte kizárólag kisbefektetők felé privatizáltak, s ma több mint hárommillió részvé nyese van a cégnek. Ezzel egyébként azt is valóban el lehetne érni, hogy sokkal nyitottabb legyen, és a társadalom, az állampolgárok által is ellenőrizhetőbbé váljék a társaságok tevékenysége az energetikai iparban is, és ezen keresztül azt a célt is talán könnyebben el lehetne érni, amit az anyag is megfogalmaz, hogy ezeknek a társaságoknak a tevékenysége a nemzet érdekeit szolgálja. E fejezet végén az anyagban szó esik a földgáz áralakításáról. A másutt deklarált nyitottság a társadalom és a döntéshozó Pa rlament számára akkor érvényesül e tekintetben, úgy gondolom, ha kimondatik a földgázár hatósági szabályozásában milyen időhorizonton várható a fogyasztói áraknak az európai gyakorlathoz történő igazítása, és hogy ez az árkorrekció a lakosságnál milyen mér tékű áremelést jelent. Ez ugyanis nem derül ki az anyagból, ha el akarjuk fogadtatni - mondjuk, a Parlament és a képviselők - a társadalommal a döntéseinket, ezek rendkívül feszítő politikai kérdések is, társadalmi hatásokkal, akkor nekünk is, de úgy gondo lom a társadalom egészének is ezekről a folyamatokról, elképzelésekről tudniuk kellene. Az alapelveken belül ismét csak jelentkezik a 25. pontban már tárgyalt ellentmondás. A magyar gazdaság jelenlegi állapotában ugyanis az energia ára nem tükrözheti egyid ejűleg a világpiaci árviszonyokat és a tényleges költségráfordításokat. Vajon a két ellentmondó tényező közül az előttünk álló években melyiket preferálja a Kormány, és hogyan tervezi összhangjuk létrehozását? A támogatásmentesség elve a világpiaci árak me llett valószínűleg nem érvényesíthető, ha pedig azok egyértelműen érvényesülnek támogatások nélkül, akkor annak komoly társadalmi feszültségeivel kell számolni, következményei lehetnek. Hadd ne utaljak én most éppen a taxisblokádra, mint tényleg elég komol y példára. Ezzel összefüggésben ismét hadd utaljak Szűcs István felszólalására, aki itt a korábbi évek egyébként teljesen elfogadható kritikasorának a végén még azt is elmondta, hogy mindezeket tetézte az a politikai szemlélet, amely szerint az energiaala pszolgáltatás és terheinek egy részét az államnak kell átvállalnia. Én ugyan laikus vagyok, de számomra az energiaszolgáltatás alapszolgáltatás, mert hiszen az életem része, hogy gázzal fűtünk, hogy a gépkocsiba benzint tankol az ember, hogy a villany ég, ha felkapcsoljuk, tehát én nem tudom, miért baj ez, hogyha alapszolgáltatásnak tekintjük. (20.10)
