Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
207 Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, erről többen szóltak már egyébként előttem fölszólalók, hogy ma ebben az átmeneti időszakban, amikor valóban lassan több m illió ember képtelen arra, hogy fizesse a közszolgálati díjakat, a villanyszámla, a gázszámla árát, vagy éppen Pál László beszélt a korábbiakban a távfűtés anomáliáiról, illetve hogy nem tudnak fizetni az emberek, akkor vajon elfogadhatóe az, hogy semmifé le támogatás, bizonyos ideig legalábbis, amig a fölzárkózásunk meg nem történik bérben, fizetésekben, életszínvonalban, addig ne legyen az államnak, a kormányzatnak s a Parlamentnek feladata. Tisztelt Ház! Itt a szénbányászatról én csak nagyon röviden szól nék, hiszen erről hosszasan szólt ugyancsak Pál László, és azokkal én alapvetően egyetértek. Én ez ügyben egyetlen dolgot szeretnék csak megemlíteni, ez talán inkább hangulati tényező. Én úgy gondolom, való igaz, hogy ez az ágazat volt legjobban kitéve az elmúlt évtizedekben a politikai, gazdaságpolitikai fordulatoknak, hiszen még ma is élnek az 50es évek széncsatáiba belehajszolt generáció tagjai, azok, akik a két olajárrobbanás időszakában valóban szabadnapjaik föláldozásával termelték ki azt a szenet, a mivel kiváltható volt az ország fizetőképességének megőrzése érdekében az akkor számunkra elérhetetlenül magas dolláráron beszerezhető kőolaj. Nagy kár, és számomra elfogadhatatlan, hogy ma sok évtizedes szénjárandóságunk is megkérdőjeleződik. Ugyanakkor h elyesnek tartom magam is a kombinált elv érvényesítését és az energiatermelés decentralizálásának szükségességét. Emellett azonban azt is érdemes megmondani vagy elmondanom, hogy talán célszerű lenne megvizsgálni az 1946os szénbányaállamosításkor elvett, szénbányákhoz tartozó erőművek, cementgyárak visszaadásának lehetőségét, mert ez jelentősen hozzájárulhatna a szénbányászat és az államháztartás közötti rendezetlen kapcsolatok tisztázásához. Bár tudom, hogy erre most van egy célbánya, célerőműelképzelé s, én azonban emellett javasolnám azt is megvizsgálni a kormányzatnak, vajon vane lehetőség, és hol van lehetőség az eredeti, 1946os állapot, pontosabban konstrukció - nyilván állapotot nem lehet viszszaállítani, de annak a konstrukciónak - esetleges vis zszaállításához. Ugyanakkor idetartozik tán, hogy a szénbányászat gazdasági helyzetének rendezése során talán célszerű lenne figyelembe venni a még a Némethkormány által kért világbanki szakértői állásfoglalást a szénbányászat világpiaci árakból levezetet t, akkor indokolt termelői áraira vonatkozóan. A Világbank vizsgálati eredményeit egyébként például a német szénsegélyakció keretében beszerzett szenek árai is alátámasztották. Visszatérve végezetül a kiinduló gondolathoz, hogy az energiapolitika túlnő, tú lmutat az energia zárt diszciplináján, az egész fejlesztési koncepció véglegesítése során úgy gondolom, figyelembe kellene venni, hogy az energetika mint megrendelő jelentős mértékben befolyásolhatja a magyar gazdaság szerkezetátalakítását. Egyfelelől, ha olyan helyről importál, ahová - mint említettem már - a mezőgazdaságunk exportálhat. Továbbá, ha az energiatakarékossági törekvéseinél kihasználja, hasznosítja az olyan adottságokat, amik vannak, ami magyar adottság és sajátosság, például a takarékos lámpa cső gyártása, ha a korszerű elektronikai termékek felhasználásával húzóágazatként viselkedik a magyar műszeripar, elektronikai ipar fejlesztésében, s ha decentralizált energiatermelésfejlesztési koncepció során igényli a nagy hagyománnyal rendelkező magya r energetikai gépgyártás termékeit. Tisztelt Ház! Végezetül hadd adjak sajnálkozásomnak is hangot, hogy a VI., soron következő Fő feladatok című fejezet csupán olyan igényt támaszt, amely szerint a már megkezdett stratégiai programokat kell végigvinni. Nem fogalmazódik meg ebben az elemző munka színvonalának emelése iránti igény. Úgy gondolom, sok példával igazolható, hogy az energetika szakemberei több olyan létesítménnyel gazdagították az energetika tőkeállományát, amelynek nemzetközi versenyképessége ma sem vitatható, például a százhalombattai erőmű, vagy éppen a Paksi Atomerőmű. Mindezek a példák is, úgy gondolom, alátámasztják, hogy az energiapolitika felelőssége, hogy a rendelkezésre álló szellemi tőkét és anyagi erőforrásokat milyen irányban hasznosít ja.
