Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. a független képviselők részéről:
2049 foglalkozásban, a munkakörülményekből származó egészségi károsodások megelőzése, védelem a veszélyektől, olyan munkakörnyezet biztosítása és fenntartása, amely a dolgozók fiziológiai és pszichológi ai adottságaihoz alkalmazkodik. Összefoglalva, a munka adaptálása az emberhez, és minden ember felkészítése a foglalkozásra. Ugyanakkor hazánkban megszűnt az állami irányítás és ellenőrzés. Szovjet mintára 1950ben a Kormány a 240/1950. számú rendelettel a szakszervezetekre ruházta a munkavédelem szervezését és ellenőrzését. Ezzel egy időben lényegében megszűnt az iparfelügyelet és a társadalombiztosító aktív szerepe a foglalkozási balesetek és megbetegedések megelőzésében. Ezt követően a munkavédelem jogi szabályozása egyre széttagoltabbá vált. Az alaprendelkezéseket az Alkotmány, a Munka Törvénykönyve és végrehajtási utasításai, továbbá a munkavédelemről szóló és többször módosított 47/1979. számú minisztertanácsi határozat tartalmazta. Ez utóbbi jogszabál y, s a 18/1948as minisztertanácsi rendelet szerinti módosítása azt a lényeges változást hozta, hogy a Kormány a munkavédelmet 1984. július 1jei hatállyal újból állami irányítás és ellenőrzés alá helyezte, megszüntette a szakszervezeti, az OKISZ és a taná csi munkavédelmi felügyeleteket és létrehozta az egységes állami munkavédelmi felügyeletet, az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőséget. Az OMVF - ez a betűszó neve - feladatát a Kormány 1987ben kibővítette a munkaügyi ellenőrzéssel, és nevét Országos Munka védelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségre, OMMFre változtatta. Ez az ellenőrzés - a betűszót, az OMMFet megtartva - időközben Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyeletre változott. A jogi szabályozás tagoltságához hasonlóan a munkavédelem szervezeti s truktúrája is nagyon megosztott volt, annak ellenére, hogy 1984ben részleges összevonásra került sor; az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség és az Állami Közegészségügyi, Járványügyi Felügyelet mellet t hatósági jogkört gyakoroltak még a biztonságtechnikai felügyeletek és lényegében a munkavédelmi minősítésre feljogosított intézmények is. Ezeken kívül számos állami és érdekképviseleti szerv végzett még ellenőrzést a munkahelyeken, s ezért jogosnak volt ak tekinthetők azon munkáltatói észrevételek, hogy ezen a területen még mindig túl sok az eljáró hatóság és más szervezet. Ugyanakkor az anyagilag is leginkább érdekelt és a foglalkozási sérülések és megbetegedések megelőzésére talán a leghatékonyabb eszkö zöket alkalmazni tudó biztosítási szféra teljesen kimarad az egészséges és biztonságos üzemi feltételek megállapításában, és azok betartásában, ellenőrzésében. (12.10) Mindezek arra utalnak, hogy elkerülhetetlen a feladatok, a hatáskörök átrendezése, valam int új vagy régebben már alkalmazott módszerek bevezetése, a munkavédelmi eljárások egyszerűsítése. Ezekre vonatkozóan számos jó megoldás vehető át a nyugati és északeurópai országok gyakorlatából. Itt jegyzem meg, hogy az OMMF 1986ban csatlakozott a Mun kafelügyeletek Nemzetközi Társulásához, amellyel jó szakmai kapcsolata alakult ki. A foglalkozási sérülések és megbetegedések megelőzése és az egész munkavédelmi intézményrendszer, illetve a munkavédelmi törvény milyensége szempontjából döntő jelentősége v an annak, hogy a jövőben milyen szerepet vállal e kérdésben a társadalombiztosítás és a társadalombiztosító. Véleményem szerint itt is követni kell a bevált európai gyakorlatot: azaz a társadalombiztosítók elkülönítetten kezelik a foglalkozási baleseteket és megbetegedéseket, ezek költségeit és a biztosítási feltételeket. Aktívan részt vesznek az előírások kidolgozásában, kutatásokat, fejlesztéseket finanszíroznak, intézményeket tartanak fenn, tájékoztató, oktatótevékenységet folytatnak, és nem utolsósorban erős ösztönző hatást gyakorolnak a foglalkozási sérülések és megbetegedések megelőzése érdekében a díjtételekkel, illetve a pótbefizetésekkel, visszatérítésekkel.
