Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 4. kedd a tavaszi ülésszak 27. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. a független képviselők részéről:
2050 A munka világának szereplői szempontjából a legfontosabb változásnak tartom a valódi érdekeg yeztetés folyamatának kibontakozását, az 1990 augusztusától íródó történetét. Az Érdekegyeztető Tanács munkavédelmi bizottságában azóta folyik az érdemi munka. Nem kívánom ezt az eseményt túlértékelni, hiszen a neheze még, úgy hiszem, hátravan, de a kezdet biztató. A bizottság munkájában a tárgyalt kérdésekkel kapcsolatban kialakított konszenzus is erre utal, hogy mindhárom tárgyaló fél egyformán elengedhetetlennek tartja a valóban korszerű munkavédelmi rendszert, legyen szó a szabályozásról, az irányításró l, az információk közvetítéséről vagy ellenőrzéséről, netán a biztonság gazdasági megalapozásáról, ösztönzéséről. Természetesen a bizottság munkájában magától értetődő a vita, hiszen mind a munkáltatóknak, mind a munkavállalóknak és természetesen a kormány zatnak is a részleteket illetően eltérő érdekeik vannak. Ennek tagadása, a mindenáron való megegyezés csupán felszínes megállapodásokhoz vezethetne, de megakadályozná a valóban fontos, konkrét kérdésekben az egyetértést. Ez rendkívül káros lenne. A tárgyal ó feleknek ezért bizalommal kell közelíteniük egymáshoz. Szólnom kell itt - bár többen már szóltak róla - a munkavédelem és a környezetvédelem kölcsönhatásáról is, mert úgy érzem, hogy ez nem elég markánsan fogalmazódik meg a törvényjavaslatban. Az egysége sülő Európához való csatlakozásunkban nemcsak politikai rendszerünk, hanem gazdaságunk átformálása is alapfeltétel. Ez magától értetődően a munkavédelmet és a környezet megóvását is jelenti. Nagy veszély ugyanis: a fejlődésben megrekedt területek pillanatn yi előnyök reményében azt a megengedő magatartást tanúsítják, hogy a másutt már nem engedélyezett technológiák, anyagok, berendezések használhatók, ami ezeket az országokat végképp történelmi lerakóhelyekké, gyanús perifériákká tenné. Ez a veszély különöse n a munkahelyeket fenyegeti, de rajtuk keresztül az egész környezetet. A környezetvédelem véleményem szerint nem a gyárkapunál kezdődik. Az okokat a termelésen belül kell keresni és először kezelni. Az ökológiai károkat csupán nagyon ritkán váltja ki olyan tevékenység, amely nem veszélyezteti az ott dolgozókat. Ez utal arra is, hogy szorosabb együttműködést kell kialakítani a munkavédelem és a környezetvédelem között. Nem lehet a dolgozó ember és az állampolgár életét, egészségét, környezetét egymástól elsz akítva, külön kezelni. A probléma komplex megközelítést, megelőzést és gyógyítást igényel. Könnyű belátni, hogy esetenként a munkavégzők és a környezetvédelem érdeke ellentétbe kerülhet egymással - legalábbis lokálisan. A korszerű tlen, szenynyező munkahely is munkahely, ami a foglalkozási nehézségek növekedése miatt az ott dolgozók számára még ilyen áron is érték. A társadalom számára azonban az ilyen munkahelymegtartás öngyilkos foglalkoztatáspolitika, mert rendkívül nagy az ára m ind az ott dolgozókat, mind a környezetet illetően. Ez az ár már ma is kiszámítható, legfeljebb nem mindenkor végezzük el a szükséges költségelemzéseket. Nagy hibának tartom, hogy a munkabiztonság, beleértve az egészségügyi ártalmak kérdését is, mindeddig elkerülte a közgazdászok figyelmét. Miniszter úr ugyan tett néhány apróbb megjegyzést erre vonatkozóan, de itt meg kell mondanunk, hogy ismereteim szerint nincsenek számba véve a rossz körülmények között bekövetkező egészségkárosodások költségei, a termelé skiesés nagysága és az olyan, csak becsülhető kiadások, mint például ezek hatása a jövő generációkra, s a csak statisztikailag becsülhető károk olyan anyagok használatából eredően, amelyeket ma még veszélytelennek tartunk. Ha teljeskörűen kimutatnánk a tár sadalmat ért károkat, és megmutatnánk, hogy ebből jelenleg menynyi terheli a munkavállalót, a munkáltatót és a társadalombiztosítást és rajta keresztül a biztosítottakat, valamint az államot, már közel jutnánk ahhoz, hogy megmondhassuk: mennyi lenne a bizt onság ára. A biztonságnak jelenleg is ára van, de nem tudjuk, ez az ár valóban fedezie a kiadásokat, kik fizetik és megérie nekik.
