Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 3. hétfő a tavaszi ülésszak 26. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1978 a társadalombiztosítási és a kormányzati munkakörökben - így er re a figyelmet a tisztelt Ház keretén belül is fel kell hívni. Az Alkotmánybíróság különleges döntést tudott hozni, hiszen nem kis feladatot kapott: egy konkrét biztosítási kérdést kellett volna az Alkotmány normaszövegéből levezetni. A tíztagú Alkotmánybí róság - hosszú mérlegelés után - 6:4 arányú döntést tudott ebben a kérdéskörben megfogalmazni. Hat alkotmánybíró véleménye szerint e biztosítási kérdésben teljeskörűen és egyértelműen - tehát az összegek mértékére, a szabályozás módjára - nem vezethető le az Alkotmányból ilyen kötelezettség, tehát a tisztelt Házat és a Kormányt - a társdalombiztosítást mint előterjesztőt - nem terheli. A tíztagú testületből négy alkotmánybíró azonban nemcsak hogy ellenvéleményét fejezte ki ezzel a döntéssel szemben, hanem f ontosnak tartotta - és ez nem szokás, nem általános szokás a joggyakorlatban , hogy az ellenvéleményét - alkotmányos alapjogokról lévén szó - írásban és külön mint különvéleményét megfogalmazza. A négy alkotmánybíró fontosnak tartotta - sőt az Alkotmánybó l levezethetőnek tartotta - azokat a szabályokat, amelyek a nyugdíjak relatív értékállóságát kötelezően és teljeskörűen kell, hogy biztosítsák ennek megfelelően értelmezve a hazai jogbiztonságot és a szociális biztonságot. Szeretném tehát felhívni a figyel met, hogy az Alkotmánybíróság döntése nem kötelezi ugyan a tisztelt Házat arra, hogy a holnapi nap folyamán előkészítő munkálatokat tegyen egy évközi társadalombiztosítási és költségvetési törvény módosításra, hogy demokratikus Parlamentünk kötelezően, meg kérdőjelezhetetlenül módosítsa azt a jogszabályt, amely az Alkotmányunkkal nem egyeztethető össze. Négy alkotmánybírónak azonban az a véleménye - és úgy gondolom, hogy ez erkölcsileg kötelezi ezt a tisztelt Házat , hogy az Alkotmány, melynek nem lenne fel adata ilyen konkrét kérdésekkel foglalkozni, e kérdéskörben mégis meghatározza számunkra ezt a kötelezettséget. Én ezért erkölcsileg úgy érzem, hogy ez a döntés kötelezi mind a Kormányt, mind a társadalombiztosítást, mind a tisztelt Házban alkalmazott jogg yakorlatot arra, hogy a továbbiakban ne 6:4 arányú alkotmányossági vizsgálati kérdések biztosítsák két és fél millió ember jogbiztonságát ebben az országban, hanem ott, ahol az Alkotmánybíróság tisztelt képviselőinek ilyen jelentős hányada is egyetért az a lkotmányos kötelezettséggel, ott a további viták elkerülése végett a munkát tessék úgy megszervezni, hogy két és fél millió ember a szociális biztonságérzetét gyakorolhassa, és ebben az országban a jövőbeni nyugdíjasok is megfelelő garanciákat kapjanak. Id ézni szeretnék önöknek az alkotmánybírók különvéleményéből, amely megítélésem szerint a kereset pontjait egyértelműen, vitathatatlanul támasztja alá. Kilényi Géza alkotmánybíró különvéleménye szó szerint: Az Alkotmány szerint a társadalombiztosítás az ellá táshoz való jog megvalósításának egyik eszköze tehát, azaz a társadalombiztosításnak a szerzett jogok garantálását az ellátáshoz való alkotmányos jog megvalósítására figyelemmel kell biztosítania. Indokolt felidézni az Alkotmány 70/E §ának szövegét, amely a következőket tartalmazza: A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; pontosvessző… - tehát a "joguk van a szociális biztonsághoz" kérdéskör lezárva. Ehhez joguk van - és nem magyarázza tovább a szöveg. Majd ezt követően az öregséghez…, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és az önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges… - itt már csak a szükséges ellátási jogosultak. A (2) bekezdésben: A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogo t a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. Bármennyire csekély jelentőségűnek tűnik is, az alapvető fontosságú, hogy az (1) bekezdés szövegében pontosvessző van és nem kettőspont. Ez juttatja ugyanis kifejezésre, hogy a hivatkozott rendelkezés nem egy, hanem két alapvető jogot kodifikál: a szociális biztonsághoz való jogot és külön az ellátáshoz való jogot. Noha e két jog között szoros tartalmi kapcsolat van, sem tartalmuk,
