Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 3. hétfő a tavaszi ülésszak 26. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1977 képviselőtársaimat a frakcióban megkérdeztem, akik e hozzászólásomat támogat ják is, tájékozódni szeretnék: miért maradt el ez a lehetőség? ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Valóban, egy korábbi bejelentése volt Palotás Jánosnak. Szíves elnézését kérem, nem csatoltuk a mai előterjesztésekhez. Úgyhogy Palotás Jánosnak soron kí vül napirend előtti felszólalás lehetőségét biztosítom. Az elmaradás tekinthető az elnök hibájának. (Derültség.) Tessék parancsolni. PALOTÁS JÁNOS (független) Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Elnök Úr! Természetesen elfogadom. Igyekszem napirend előtti fels zólalásomat nem túl hosszúra nyújtani, mégsem ígérhetem, hogy ez kéthárom perces időkereten belül sikerül. Meg kell azt is indokolnom, hogy eddigi gyakorlatomtól és általános gyakorlatomtól eltérően azért tartok a kezemben írásos anyagot, hiszen az Alkotm ánybíróság egy, elmúlt héten hozott határozata kapcsán szeretnék a tisztelt Ház előtt felszólalni, és e kérdéskörben nyilvánvalóan minden szónak, ha úgy tetszik, minden pontosvesszőnek is jelentősége van. Napirend előtti felszólalásom indokát tehát a Magya r Köztársaság Alkotmánybíróságának 1993. április 19én kelt határozata adja. Indokolja, mert az Alkotmánybíróság a nyugellátások, a baleseti nyugellátások, s egyéb ellátások emeléséről, illetőleg kiegészítéséről, ebben a kérdéskörben az alkotmányos kötelez ettségekről szól. Az Alkotmánybíróság döntése közvetlenül két és fél millió embert érint, míg közvetve valamennyiünket. Indokolja, hogy az ezzel kapcsolatos felszólalás itt a tisztelt Ház előtt hangozzék el, mivel a határozat a 8/1992. III. hó 11ei ország gyűlési határozatunkról, és az ehhez kapcsolódó jogalkotással szembeni alkotmányos aggályokról, keresetekről, azaz jogalkotási, törvénykezési gyakorlatunkról szól. (15.20) Tavaly márciusban, miután a tisztelt Ház elvetette módosító indítványaimat, ígéretem nek megfelelően alkotmányos kifogással fordultam az Alkotmánybírósághoz. Ígéretem szerint nem nyugszom mindaddig, amíg el nem érem, hogy valamennyi - és itt hangsúlyozni szeretném, hogy valamennyi - nyugellátás, baleseti nyugellátás esetében az aktív keres ők jövedelemkiáramlásával megegyező mértékben nem lesz biztosítva a nyugdíjak - így is csak relatív - értékállósága. Mielőtt áttérnék az Alkotmánybíróság határozatának lényegi ismertetésére, összefoglalásként - és a későbbi sajátos kiemelések elkerülésének érdekében - be szeretném mutatni az alkotmányos kifogásom lényegét, melynek kapcsán fordultam az Alkotmánybírósághoz. A magyar Alkotmány 70/E §ának (1) bekezdése egyértelműen tartalmazza megítélésem szerint a szociális biztonsághoz való jogot. Ezen belül külön is nevesíti az Alkotmány az örökség esetére vonatkoztatva ezt a jogot, a (2) bekezdésben pedig jelzi, hogy ez az alkotmányos alapjog a társadalombiztosítás útján valósul meg. A jog valamennyi nyugdíjasra kiterjed, így azt teljeskörűen kell biztosíta ni, melyen belül kizárólag pozitív diszkriminációnak van helye. Meg kell mondanom, reméltem, hogy az Alkotmánybíróságnál e kényes ügy döntése nem fog több mint egy évig elhúzódni, bár nyilvánvaló, hogy a nagy kérdéskörre csak akkor hozhatnak döntést, ha az t minden körben, teljes mértékében áttekintették. Én reméltem, hogy ez a döntés tavaly megszületik, így az ez évi országgyűlési határozatunk nem fogja követni az egy évvel korábbi gyakorlatot, erre már az Alkotmánybíróság a figyelmünket fel fogja hívni. Ne m így történt, de a döntés végül is megszületett, és ebben az évben is fogunk e területen jogot alkotni, méghozzá 1994re, és én úgy gondolom, hogy ennek az előkészítő munkái már ma is folynak
