Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 26. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a bős-nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről Brüsszelben, 1993. április 7-én aláírt különmegállapodás megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javasla... - ELNÖK (Szabad György): - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
1830 Mi javasoljuk a Parlamentnek ennek az elfogadását, de azzal, hogy párhuzamosan mind a környezetvédelem ügyében, mind pedig az egyéb, általam jelzett ügyben, tehát a békeszerződések megsértése ügyében párhuzamosan, de megfelelő időben és megfelelő diplomáciai előkészítés után lépjen a Kormány. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik SzentIványi István a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: SzentIványi István (SZDSZ) SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Kényelmetlen feladat vár ma a képviselőkre. Hiszen a vágyainkat kell a szomorú valósággal szembesítenün k. Itt ebben a teremben nagyon sokan ülnek, kik részesei lehettek azoknak a felemelő megmozdulásoknak, tüntetéseknek, melyek 1988ban, 1989ben ahhoz a döntéshez vezettek, hogy Magyarország nem kívánja felépíteni a bősnagymarosi vízlépcsőt. Mindannyian em lékszünk az akkori szellemes jelszavakra, emlékszünk az ötletes állattani hasonlatokra, a Dunaszauruszra, a papírtigrisre, s mindarra a felemelő hangulatra, amely akkor meghatározta az ország hangulatát. Sajnos, azóta kénytelenek voltunk felismerni, hogy a papírtigris életre kelt, valósággá vált, sőt harapni is tudott, a Dunaszaurusz kivonult az őslénytani tárból és valósággá vált. Bizony, a tavalyi év második felétől, tavaly novembertől világosan láttuk, hogy a Cvariánssal egy igen súlyos, rossz alternatí va merült fel a kérdés megoldásának esetében. Ez volt az a pont, amikor a parlamenti pártok, politikai erők s az ország közvéleménye is szembe tudott nézni azzal, hogy itt új módon új megoldást kell keresnünk. Ekkor a helyzetünk már korántsem volt jó. Sem a racionális meggyőzés, sem a szómágia, sem semmi, amivel addig kísérleteztünk, eredményre nem vezetett. Kénytelenek voltunk tudomásul venni, hogy a Cvariáns, ez a minden korábbi változat közül a legrosszabb, a környezetre nézve a legkárosabb változat sze münk láttára, szitkozódásaink ellenére megvalósult. Az akkor folytatott megbeszélések során egyetértés alakult ki a pártok között abban a tekintetben, hogy a kérdést már csak egy nemzetközi fórum, egy elfogulatlan nemzetközi bírói testület, a Hágai Nemzetk özi Bíróság tudja megnyugtatóan a felek, mindkét fél megnyugvására megoldani. Abban tehát, azt hiszem, aligha volt vita közöttünk, a parlamenti pártok között, illetve e terem két oldala között, hogy a megoldást a nemzetközi szervezetek közvetítésével, ille tve egy nemzetközi bírói fórum előtt keressük. Abban a tekintetben azonban kétségtelenül vita állt fenn, hogy mely kérdéseket tűzhetünk napirendre, s milyen tárgyalási technikák vezethetnek a számunkra kívánatos vagy legalábbis elfogadható eredményre. Talá n nem a Ház hibája, még kevésbé a közvéleményé, hogy az elmúlt hónapok eseményeiről csak kevés információt kapott. Tudtuk azt, hogy tárgyalások folynak, helyeseltük, hogy ilyen tárgyalások folynak ebben az ügyben, de keveset tudtunk annak pillanatnyi állás áról, s azokról az eredményekről, amelyeket most itt csomagban kaptunk meg. Mindannyian kénytelenek vagyunk úgy gondolni, hogy azok az eredmények, amelyeket ez az alávetési nyilatkozat tükröz, a tárgyalás folyamán alakultak ki olyan körülmények között, ame lynek a részleteit nem pontosan ismerjük. Világosan látjuk, s azt hiszem, hogy ebben a Kormány és az ellenzék között sem lehet hiba, hogy ez az alávetési nyilatkozat messze van attól, hogy tökéletesnek lehessen nevezni. Az az érzésünk, hogy távolodóban vag yunk a jó megoldástól. De talán még mindig egy elfogadható megoldás keretein belül maradtunk. Könnyű megtalálni ennek az alávetési nyilatkozatnak azokat a jogi értelemben vett gyengéit, amelyek aggodalmakat keltenek, kelthettek például Fodor András Attila képviselőtársamban, vagy akár Csépe Béla képviselőtársamban.
