Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 26. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a bős-nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről Brüsszelben, 1993. április 7-én aláírt különmegállapodás megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javasla... - ELNÖK (Szabad György): - SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
1831 Azt is csak mellékesen jegyzem meg, hogy talán az itt ülő képviselők kicsit meglepődtek azon, hogy milyen komoly távolság húzódik meg Fodor András Attila, s az előterjesztő Kormány, illetve külüg yminiszter úr álláspontja között. Nehéz tudni, hogy mindez csak a rosszul működő kommunikációs csatorna következménye, nincseneke igazán információk a Kormány és a Kormányt támogató képviselők között, hogy egy olyan koncepcionális feszültség van azon az o ldalon - ami azt hiszem, hogy nem helyes, hogy ez van , és mindazok a javaslatok, amelyeket Fodor András Attila, nem tudjuk, hogy saját nevében vagy képviselőtársai támogatásával előterjesztett, nem járható utat jelölnek ki. Ebben a tekintetben kimondhatj uk, hogy a Kormány jelezte azt a lehetőséget, amelyet érdemes figyelembe vennünk. Az előbb beszéltem arról, hogy nem tökéletes a szerződés. Azt hiszem, hogy ebben mindannyian egyetértünk. Engedjék meg, hogy két példán mutassam be, hogy bizony komoly aggoda lmak is felmerülhetnek a szerződés kapcsán. A szerződés 3. cikkelye beszél arról, hogy hogyan indul el az eljárás. Képviselőtársaim pontosan fel tudják idézni, de engedjék meg, hogyha mégsem, akkor röviden összefoglaljam, hogy a megállapodás értelmében a k ét fél, miután kicserélte a ratifikációs megerősítésről szóló okiratokat, tehát amennyiben mi itt elfogadjuk, támogatjuk, és ezt kicseréljük a szlovák féllel, akik már ratifikálták a megállapodást, azt követően tíz hónapon belül el kell juttassák a kereset et, illetve ellenkeresetet a nemzetközi bíróság jegyzőjéhez. Abban az esetben azonban, ha valamelyik fél nem juttatja el a saját keresetét és annak mellékleteit a nemzetközi bírósághoz, az eljárás maga sem indul be. Ez teljesen nyilvánvalóan kitetszik a sz erződésből, hogy ebben az esetben nincs eljárás, gyakorlatilag nem történik semmi, nincs is semmiféle büntetőszankció vagy klauzula, mely szabályozná ezt a kérdést. Hasonló módon problematikus az, amit korábban Szél Péter vetett föl a külü gyi bizottság vitája nyomán, hogy tulajdonképpen az általános vízgazdálkodással kapcsolatban csak egy hasonlóan általános óhaj fogalmazódik meg mindenfajta garancia nélkül. Tehát nem tudjuk, hogy mi kényszeríti, készteti partnereinket arra, hogy ezt a megá llapodást megkössék, nem tudjuk, hogy meddig terjed ez a megállapodás, milyen feltételek határozzák meg. A lényegét illetően azt hiszem, ez a legsúlyosabb kifogás a 4. cikk második bekezdésével kapcsolatban. Minden ezzel kapcsolatos vita esetében kizárja a bírói utat, kizárja, hogy harmadik fél döntsön, azt mondja, hogy konzultációknak, szakértőknek kell a kérdésben állást foglalni. Ez tehát épp elég ok lenne arra, hogy tisztelt képviselőtársaim, akár magam is aggodalmaskodjunk az alávetési nyilatkozat haté konysága, eredményessége felől. Ugyanakkor mégis azt mondom, azt javaslom a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja nevében - tisztelt képviselőtársaim , hogy támogassuk az alávetési nyilatkozat elfogadását, támogassuk azért, mert ma már csak e z az egyetlen lehetőség maradt előttünk. (16.30) Támogassuk azért, mert bizalmunkat csakis abba a reménybe vethetjük, abba a jóhiszembe, hogy partnereink - hozzánk hasonlatosan - ugyancsak jóhiszeműen fognak eljárni. Természetesen ez a szerződés is, mint m inden más szerződés, kijátszható, megtagadható, érvényteleníthető, de mégis ez az egyetlen papír - nem pont ez, ami a kezemben van, de az a papír, amiről most beszélünk - jelenthet számunkra biztosítékot mind itthon, mind külföldön, szövetségeseink, partne reink, barátaink előtt. Ha ma Magyarország úgy viselkedne ebben a kérdésben, hogy aggodalmaira és aggályaira való tekintettel megtagadná az aláírását ennek a szerződésnek, joggal vethetnék fel mind szlovák partnereink, mind az Európai Közösségek ebben az ü gyben már érintett, érdekelt képviselői, hogy Magyarország valószínűleg nem is akar megállapodást ebben az ügyben. Márpedig, ha Magyarország nem akar megállapodást, akkor mit akar? Hiszen azok a tervek, amelyek elhangzottak, elsősorban Fodor András Attila képviselőtársam tolmácsolásában, bizony nem sok jóval
