Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Egyes büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
178 történelemről, vagy a jelenkori eseményekről történt tájékoztatás keretében használt ilyen jelképekre, szimbólumokra. Felvetődhet a kérdés, hogyha elindu lunk a taxáció útján, akkor nem indule el veszélyes lejtőn a jogalkotó, és a véleménynyilvánítás szabadságának ilyenfajta korlátozása nem önkényese, illetőleg nem jelente önmagában is önkényes különbségtételt ez az eljárás a különböző szimbólumok között ? Mert azt kell hogy mondjam, hogyha pusztán elvi szempontból nézzük ezt a kérdést, akkor valóban vitatható ez a megoldás, mégpedig eléggé logikus érvekkel vitatható. Azonban itt és most meg kell jegyeznem, hogy az emberi jogoknak pusztán a matematikai, lo gikai vagy úgymond metafizikai elvontságon keresztül történő szemlélése az adott esetben éppen azt a hatást válthatja ki, amelyekkel szemben az emberi jogok védelmet kívánnak. Arra hívom fel a figyelmet, hogy nem lehet elvonatkoztatni egy nemzet tudatába b eépülő történelmi tapasztalatoktól akkor, amikor emberi jogokról beszélünk. Nálunk ugyanis a történelem ékesen bizonyította, hogy a fasiszta szimbólumok alatt gyülekező emberek nem vitatkozni akarnak, hanem félelmet akarnak kelteni és gyűlöletet akarnak sz ítani. Ezeket konkrét történelmi tények bizonyítják. Ezeknek a jelképeknek az égisze alatt milliókat nyomorítottak meg, és az speciel, hogy az Egyesült Államokban nem létezik ilyen szabályozás, ez álláspontom szerint összefüggésben van azzal is, hogy ott n em történt meg ilyen társadalmi megégettetés. Nem véletlen, hogy Európában például azokon a helyeken, ahol ezeket megszenvedte a társadalom - mondjuk Ausztriában vagy Németországban , létezik ilyen szabályozás. Hogy egy egyszerű hasonlatot használjak, azt szeretném mondani, ha valaki már egyszer megfázott, akkor úgy gondolom, joggal vesz fel magára kabátot vagy sálat, míg mindannyian tudjuk, vannak olyan égövek, ahol állandóan meleg van, nincs szükség felöltözködni. De hangsúlyozom, mind a kettő ugyanazt a célt szolgálja, az öltözködési példámmal élve az ember egészségét, a jogi példámmal élve pedig az emberi szabadságot, az emberi méltóság védelmét. (Dénes János tapsol.) Egy megjegyzést szeretnék tenni, hogy miért csak ezekről a szimbólumokról van szó, teh át miért nincs szó például a török félholdról vagy a frígiai sapkáról vagy az osztrák kétfejű sasról vagy adott esetben akár magáról a keresztről is. Nagyon jól tudjuk, annak idején mennyi embert megégettek. Teljesen nyilvánvalóan azért, mert ezek a veszél yek adekvátak a társadalomban, ezek azok, amelyek a XX. században olyan "eredményeket" okoztak, amelyeknek mindannyian látjuk a következményeit. Még azt szeretném hangsúlyozni, hogy az emberi jogok gyakorlásának - és az emberi jogok az emberi méltóságot te stesítik meg jogi köntösben - mindig is határokat szabott mások jogainak, emberi méltóságának tiszteletben tartása. Így van ez már a történelem kezdete óta, így van, hogy a szólásszabadság soha nem volt abszolút, a hamis tanúzást, a rágalmazást mindig is b üntették törvények. És nem véletlen, hogy jelenleg is létezik ilyen megszorítás, és ez az Alkotmánybíróság által is alkotmányosnak tartott, gyűlöletre uszítási tényállása a közösség elleni izgatásnak. Itt szeretnék idézni néhány részt az Alkotmánybíróság h atározatából. Azt mondja a határozat, hogy …"Gyűlöletkeltésnek, az emberek egyes csoportjait megvető, megalázó megnyilvánulásoknak potenciálisan kártékony voltáról az emberiség bőséges történelmi tapasztalatokkal rendelkezik. Századunk súlyos történelmi ta pasztalatai bizonyítják, hogy a faji, etnikai, nemzetiségi, vallási szempontú, alsóbb- vagy felsőbbrendűséget hirdető nézetek, gyűlölködés, megvetés, kirekesztés eszméinek terjesztése az emberi civilizáció értékeit veszélyeztetik. Alkalmasak a társadalmi f eszültségek kiélezésére, szétszakítják a társadalmat, erősítik a szélsőségeket, az előítéletességet és az intoleranciát. Mindez csökkenti a plurális értékrendet, a különbözőséghez való jogot elismerő toleráns, multikulturális, az emberek egyenlő méltóságán ak elismerésén alapuló, a diszkriminációt értékként el nem ismerő társadalom kialakulásának esélyét.
