Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 20. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
1696 Most megadom a szót Boross Péter belügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Dr. Boross Péter belügyminisz ter, a napirendi pont előadója BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma olyan törvényjavaslatot terjesztek önök elé, amely méltán tarthat számot mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény fokozott figyelmére. A külföldiek beu tazását, tartózkodását és bevándorlását szabályozó törvény jelentős állomása lesz jogalkotásunknak, hiszen általa hazánk, jogállamiságunk és idegenrendészeti politikánk mérettetik meg. Az új törvény megalkotását számos politikai, jogi és gyakorlati követel mény teszi szükségessé. Az egyik és egyben döntő tényező, hogy a hazánkba érkező külföldiek száma az 1970es évektől folyamatosan emelkedett, és az elmúlt évben meghaladta a 36 milliót. Ugyanakkor a külföldiek beutazásának és itttartózkodásának magas szin tű jogi szabályozása csak 1982ben történt meg. Ez a szabályozás a pártállami berendezkedésű országok jogrendszeréhez illeszkedett, nem juttatta érvényre mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket Magyarország a különböző nemzetközi szerződések aláírásával magára vállalt. Az elmúlt néhány esztendő jelentős társadalmi változásait, az Alkotmányba foglalt garanciális jogok, valamint az Európa Tanács alapokmányának elfogadása különös hangsúllyal vetik fel egy olyan idegenrendészeti törvény megalkotását, amely il leszkedik az európai demokráciák jogrendjéhez, és tekintetbe veszi az általuk követett idegenrendészeti gyakorlatot. Nemzetközi jogi és belső alkotmányos kötelezettségeink mellett azonban más tényezők is sürgetően igénylik az új szabályozást. (10.10) Az 19 80as évek közepétől felerősödő nemzetközi migrációs mozgások nemcsak Európa más, gazdaságilag fejlettebb országai számára jelentettek és jelentenek egyre komolyabb kihívást, hanem hazánk számára még inkább. Mindezek a körülmények - pá rosulva a korábbi, túlzottan is engedékeny idegenrendészeti joggyakorlatunkkal - jelentősen elősegítették az illegális migrációs folyamatok kiszélesedését. Míg az 1956os szabadságharc után hazánk menekülteket, migránsokat kibocsátó ország volt, addig a ny olcvanas évek végére már a keleteurópai, illetve az Európán kívüli, főleg afroázsiai országokból érkezők befogadó országává, illetőleg a nyugateurópai országokba bevándorolni kívánók tranzitországává vált. Ugrásszerűen megnőtt a beutazók száma, akik közü l évről évre egyre többen kívántak Magyarország területén véglegesen letelepedni. Ugyancsak emelkedett azoknak a száma, akik legálisan vagy illegálisan azért érkeztek Magyarországra, hogy innen továbbvándoroljanak NyugatEurópa felé. NyugatEurópa azonban egyre szigorúbb idegenrendészeti és bevándorlási politikát folytat, így a továbbutazni szándékozók jelentős része Magyarországon akart maradni, növelve azok számát, akik beilleszkedésének, megélhetésének minimális feltételei is hiányoztak. Gondjainkat teté zte, hogy jelentősen elszaporodtak a tiltott határátlépések, illetve kísérletek, megjelent és egyre aktívabbá, szervezettebbé vált az embercsempésztevékenység. Ezt a folyamatot 1991ben sikerült megállítanunk. A hatályos jogi szabályozás a migrációs helyz etből fakadó problémák megoldásához azonban nem nyújt törvényes és hatékony eszközöket. Mint önök előtt is ismert, 1991 októberétől megszigorítottuk a külföldiek Magyarországra utazásának, beléptetésének feltételeit, s ennek következtében ez ideig több min t egymillió külföldi beutazásának megtagadására került sor. Rendészeti intézkedéseket vezettünk be Magyarországon jogellenesen tartózkodó vagy jogsértő cselekményt elkövető külföldiekkel szemben. Megteremtettük annak feltételeit, hogy e személyeket az orsz ágból rövid időn belül eltávolítsuk, ez azonban igen komoly anyagi terhet jelent költségvetésünk számára.
