Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 19. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - CSEHÁK JUDIT, DR. (MSZP)
1687 Magam is érdeklődéssel vártam, hogy milyen kompromisszum alakul ki a kamara és a népjóléti tárca között. A javaslat 2. §ában felsor olt feladatkörök áttekintése alapján határozott véleményem, hogy az etikai, fegyelmi hatásköröktől eltekintve állami feladat átadása ténylegesen nem történt meg. (19.50) A felsorolt feladatok többsége egy opponensi szervezetet körvonalaz. A kamara az egyes állami feladatoknál véleményezési jogot, másoknál egyetértési jogot gyakorolna. Önállóan, saját kompetenciával ellátható feladatot az említetten kívül aligalig tartalmaz. Külön figyelemre méltó, hogy egyetértési jogot olyan kérdésben kapott, amely harmad ik szervezetet, nevezetesen az egészségbiztosítást érinti. Véleményem szerint az egészségbiztosítás önkormányzatával szerződést, megállapodást kell kötnie a kamarának, és ezt nem lehet egyetértési jogként értelmezni. A javaslat konkrét á llami feladatok átadására még nem vállalkozott, helyette legtöbb esetben továbbra is a Kormány vagy a miniszter dönthet. A kamara szervezetéről és működési elveiről - harmadszor. A javaslat helyi kamarákra épülő területi kamarákat és mindezeket összefogó o rszágos kamarát kíván létrehozni. A helyi kamaráknál rendezőelv, hogy azokon a településeken és fővárosi kerületekben lehet ilyet létrehozni, ahol legalább 50 kamarai tag végzi a tevékenységét. Ezt az elfogadható elvet azonban súlyosan letöri a javaslat, m ert az intézetekben is lehetőséget kíván biztosítani helyi kamara létrehozására. Az intézeti keretben létrehozandó helyi kamara szerintem fogalmilag kizárt. Súlyosan összekeveredhetnek ugyanis a kamarai tagsággal és a kamara jogosítványaival a közalkalmazo tti jogviszony elemei. A szervezeti konstrukciót illetően határozott álláspontom, hogy a javaslat túlzottan részletező. Helyesebb lenne, ha valóban csak a legfőbb jogintézményekre koncentrálna, az egyes szervezettípusok legfontosabb feladataira adna szabál yozást, amellyel eldől a különböző szintű kamarák közötti munkamegosztás. A szervezeti felépítés legkritikusabb pontja az országos szervek kérdése. Előttem nem ismeretes, hogy az országos szervek összetétele, létrehozásának feltételei milyen kényszerpályák mentén alakultak. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a javaslat szerinti megoldás részben az orvostársadalom érdektagoltságát, részben a kamara és a népjólét közötti tárgyalások kompromisszumait tükrözi. A megoldás óhatatlanul felveti azt a kérdést: milyen k amarát akarnak az orvosok, és milyet az egészségügyi kormányzat? Teljességgel elhibázottnak tartom az országos küldöttközgyűlés, az elnökség és a képviselőtestület közötti feladatmegosztást, illetve létrehozásuk közötti feladatmegosztást és létrehozásuk f eltételeit. Oly mértékben ellenpontozottak az egyes szervezetek, hogy szinte garantált a működésképtelenség. A kamara tagságával kapcsolatban azt jegyezném meg, hogy a köztestület kötelező tagság intézménye alkotmányjogi alapon nem támadható. Természetesen ez a feltétel csak akkor érvényes teljes egészében, ha lesz olyan jogszabály, amely megmondja, hogy mely tevékenység folytatása kötődik orvosi diplomához. Mellőzni kell a szubjektív megítélés lehetőségét, vagyis a kamarai tagsághoz kötött orvosi munkakörö k felsorolásának jogszabályi alapokon kell nyugodnia. Negyedszer: a kamara szerepe milyen lehet a tagság etikai, fegyelmi ügyeinek intézésében? Biztosra vehető, hogy a kamara tevékenységének egyik súlypontja a kamarai tag orvosok számára az etikai, fegyelm i kódex kiadása, illetve az abban foglaltak megsértőivel szembeni eljárás. Sajnálatosnak tartom, hogy a rendkívül fontos feladatkörben a javaslat olyan kompromisszumot tartalmaz, amely szinte csonkolja a kamara jogosítványait. A javaslat szerinti megoldás lényegében csak azoknál az orvosoknál engedi át a kamarának a fegyelmi jogkör gyakorlását, akik magánpraxist folytatnak, illetve nem tartoznak semmilyen nagyobb intézményhez. Súlyosan összekeveri a közalkalmazotti jogviszonyban álló orvosnak a munkáltatóva l szemben fennálló egyéb kötelezettségei megszegésének lehetőségeit az orvosi tevékenységgel összefüggő etikai és fegyelmi vétséggel.
