Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 19. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A helyi önkormányzatok folyamatban lévő címzett és céltámogatásáról, továbbá a támogatási célok 1993. évi rangsorolásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
1666 rangsorolásáról szóló törvényjavaslat általános vi tájának folytatása és lezárása ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi önkormányzatok folyamatban lévő címzett és céltámogatásáról, továbbá a támogatási célok 1993. évi rangsorolásáról rendelkező törvényjavaslat általános vit ájának folytatása, illetve lezárása. Az előterjesztést 9377es számon kapták kézhez képviselőtársaim. A felszólalások következnek. Kérem, jelezzék szándékukat! Elsőként megadom a szót dr. Mezey Károly képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló : Dr. Mezey Károly (MDF) MEZEY KÁROLY, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom mottója: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! E gondolat jegyében ott veszem fel a vita fonalát, ahol Wekler Ferenc képviselőtársam, az SZDSZ vezé rszónoka kezdte. Azt mondta, hogy a kormánypárti képviselők az 1993. évre szóló címzett és céltámogatási összegből öt milliárdot elvettek. Azt gondolom, hogy ez afféle kötelező ellenzéki megjegyzés volt, mert köztudott, hogy valakitől valamit elvenni csak akkor lehet, ha az már a birtokában van. Kétségtelen, hogy a Kormány - bizonyítva valóban önkormányzatbarát politikáját - az előző évi 26 milliárddal szemben 33,2 milliárdot javasolt erre a célra. Az történt azonban, hogy a benyújtás és a parlamenti tárgya lás közé estek az ÉTtárgyalások, amelyeken a társadalmi béke megőrzése volt a tét, és ezért főleg humán célokra - ezeken belül jelentős részben szociális ügyekre - 37 milliárdot kellett a költségvetésben átcsoportosítani. Úgy gondolom, hogy valamennyien a társadalmi békesség feltétlen hívei vagyunk, így nemigen lehet kifogás a Kormány kompromisszumkészségével szemben. Ezért méltatlan úgy beállítani a dolgot, hogy erre a célra a kormánypártok ezt a keretet találták, hiszen ennek csak egynyolcadát, 4,5 milli árd forintot kényszerültünk innen átcsoportosítani. Ez az összeg - a többi ÉTmegállapodásban foglalt tétellel szemben - éppúgy önkormányzatokban élő emberekhez jutott, egy akutan felmerülő szükséglet kielégítésére, mint ha céltámogatásként kerül ugyanoda. Kétségtelen tény, hogy a céltámogatási rendszer, minden fogyatékossága ellenére, nagy lehetőség az önkormányzatoknak, amivel élnek is. Az elmúlt néhány évben jelentős infrastrukturális fejlődés indult meg Magyarországon, ami különösen vidéken a leendő gaz dasági fejlődés záloga. A céltámogatási rendszerből és különböző alapokból származó, pályázatok útján elnyerhető összegeket nem magukban kell szemlélni, hanem tudni kell, hogy az önkormányzatok egyéb forrásokból származó pénzét is mobilizálja, az önkormány zatokat alkotó gazdálkodásra, fejlesztésekre ösztönzi. 1990 óta ily módon mintegy 70 milliárd forintot fordítottak az önkormányzatok az infrastruktúra fejlesztésére. A jelen törvényre azért van szükség, mert a rendelkezésünkre álló összeg és a felmerülő ig ények között valóban ellentmondás van. Ezt kell mostani döntésünkkel feloldani vagy legalábbis enyhíteni. Első látásra abban a helyzetben vagyunk, hogy csodát kell tennünk, mint Krisztus tette a Genezárettó partján, amikor néhány kosár hallal és cipóval e zreket laktatott jól. Az induló helyzet ugyanis az, hogy erre az évre a címzett és céltámogatásra megszavazott 28,7 milliárd forintból az áthúzódó beruházások támogatására 20,8 milliárd már lekötött, tehát új, induló beruházásokra mintegy 8 milliárd jut.
