Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A büntethetőség elévülésének értelmezéséről szóló elvi állásfoglalás általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
166 intézményeket lehet megké rdőjelezni, amikor nem azokat a célokat teljesítik, amikor valaki valamit meg szeretne abban fogalmazni. Szeretném azért ennek kapcsán az Alkotmánybíróság saját értelmezését is elmondani, amikor az azt mondja, hogy az Alkotmány a jogállamiságot a köztársas ág alapértékének nyilvánította. A jogállamiság alapértékét az alaptörvény rendelkezései részletezik, de ugyanakkor nem töltik ki egészében. Ezért a jogállam fogalmának értelmezése az Alkotmánybíróságnak is egyik fontos feladata. Az Alkotmánybíróság a jogál lamiság alapértékét kitöltő elveket a jogszabályok felülvizsgálata során az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésével összhangban, annak alapján vizsgálja. A jogállamiság elve azonban ezekhez a konkrét alkotmányos szabályokhoz képest nem kisegítő, másodla gos szabály és nem pusztán deklaráció, hanem önálló alkotmányjogi norma. Aminek sérelme önmagában is megalapozza valamely jogszabályellenességét. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogbiztonság szorosan a jogállamiság alkotmányjogi elvéhez kapcsolódik. T ehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor az Alkotmánybíróság egyegy törvényt értelmez, nem egyszerűen önmagában az Alkotmányt értelmezi, hanem a jogállamiság alapkövetelményét értelmezi. Tehát ezért ennek a kritikája nem fogalmazható meg abbó l, hogy mit akarunk vele elérni, nem csaphatjuk be magunkat, hogy az Alkotmánybíróságban van a hiba, hanem azokban a törvényekben van hiba, amelyeket az Alkotmánybíróság aztán megkérdőjelez. Elhangzott itt a múltkori vitában és a rádióműsorban is - azt azo nban hadd jegyezzem meg, csodálkozom, hogy az igazságügyminiszter képviselőjének egy pártatlan tájékoztatási eszközben módja lett volna elmondani a vita megállapításait, tehát módja lett volna felhívni arra a tisztelt rádióhallgatók figyelmét, hogy nem ol yan tiszta a vita eredménye. Voltak, akik kételyeket, sőt voltak, akik konkrét kifogásokat emeltek a törvénnyel kapcsolatban. Tehát ha tájékoztatunk, akkor jó lett volna pontosan tájékoztatni. A másik két törvényelőterjesztőnek ugyanilyen problémája nem v olt, a vita nem hozott idáig még semmilyen eredményt. Ennek a törvénynek az egyik alapkérdése maga a jogértelmezés kérdése, hogy az országgyűlési határozat jogot akar értelmezni. Természetesen az Országgyűlésnek joga van törvényeit értelmezni. Szerencséseb b azonban, ha ezeket nem határozatokban, hanem törvényekben teszi meg úgy, ahogy a Büntető Törvénykönyv több változatában is a büntetőtörvényi fogalmakat értelmezi. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy jogértelmezésre csak ott van mód, ami a jo gszabályban benne van. Ami nincs benne a törvényben, azt nem lehet értelmezni, arra valami más jogi megoldást kell keresni. Ha megnézzük az állásfoglalást, annak a tartalmában azok az alapok nincsenek benne, amikre aztán hivatkozni akar. Azaz itt nem törvé nyértelmezésről van szó, hanem törvénymódosítás lenne igazából a célja az előterjesztőnek, ugyanakkor viszont, ha törvénymódosításra tenne javaslatot, akkor be kellene ismernie azt, hogy itt az elévülés beállt, tehát elévült kérdéseket akar újra büntethető vé tenni, s ez - mint az tudjuk - nem egyezik az alkotmánnyal, erre nincs mód. A másik kérdés az, hogy mi a célja a jogértelmezőknek, ennek az országgyűlési határozatnak. Az országgyűlési határozat a célját abban fogalmazza meg, hogy akkor, amikor - megfog almazása szerint - az állam politikai vagy pedig egyéb okból nem érvényesítette a büntetőigényét, az minősülhet az elévülés nyugvásának, tehát ne számítson bele az elévülésbe. Hivatkozik arra, hogy nem teljesítette az állam a büntetőigényét. Nagyon fontos lett volna, ha a törvényjavaslat készítői az Alkotmánybíróság korábbi határozatait is tanulmányozták volna, mert erre vonatkozóan elég fontos megállapítást tett az Alkotmánybíróság. Nevezetesen: nem hárítható az elkövetőre annak a terhe, ha az állam mulasz tása miatt a büntetőeljárás ideális célja, az igazságos és rendeltetését betölthető büntetés kiszabása nem teljesülhetett. Közömbös, hogy az állam rosszul vagy egyáltalán nem érvényesítette büntetőigényét. Mindegy az is, hogy milyen okból. Egyaránt az álla m terhére esik, ha a bűnüldöző szervek rosszul felszereltek, ha a munkatársai hanyagok, ha anyagilag vagy politikailag korruptak, vagy ha tudatos bűnpártolók.
