Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A büntethetőség elévülésének értelmezéséről szóló elvi állásfoglalás általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
167 Egy korszak büntetőpolitikája, visszatekintve, alkotmányellenesnek minősülhet. De akkor sem lehet a jogállami elvekkel ellentétesen működő büntetőhatalom tevékenységét egyes kiragadott részleteiben utólag nem létezőnek nyilvánítani és ebből azt levezetni, hogy adott körben az elévülés el sem kezdődött - fejtette ki az Alkotmánybíróság. Úgy hiszem, elé ggé konkrét választ ad a felvetésre. Elhangzott itt a múlt heti vitában az is, hogy a büntetőeljárás módosítására azért van szükség, mert elhangzott az Alkotmánybíróság határozatában, hogy az elévülést egyedül a bíróság állapíthatja meg. Ez a mondat tényle g így benne van; van folytatása is, amit majd el fogok mondani. De azért így kiemelve egy kicsit félrevezetheti az olvasót, a hallgatót. Mert nagyon sok minden van, amit végérvényesen, jogerősen csak a bíróság állapíthat meg. Ugye azt, hogy egy cselekmény bűncselekmény vagy nem bűncselekmény, jogerősen ezt is csak bíróság állapíthatja meg, ugyanakkor sem a rendőrséget, sem az ügyészséget nem korlátozza az, hogy ezt ő is megítélje. Ugyanígy: hogy a cselekményt a gyanúsított követte el vagy nem ő követte el, ezt is jogerősen a bíróság állapíthatja meg, de a rendőrségnek és az ügyészségnek is rendelkezésére áll a lehetőség, hogy minősítse ezt a kérdést. És egy sor ilyen kérdés van. Tehát nem kizárólagosságról van szó, hogy ki állapíthat meg elévülést vagy ki ne m állapíthat meg elévülést, hanem arról, hogy jogerősen ki állapíthatja meg. Tehát még így félig idézve a mondat sem egyértelmű, nem kizárólagos fogalmazás, hanem csak egy lehetőséget tartalmaz. De azért fontos lett volna - és sajnos az utóbbi időszakban t öbb törvénynél találkozunk azzal, hogy csak a nekünk tetsző idézeteket emeljük ki a törvény indoklására; ilyen volt a Kormány előterjesztése is, ahol a nemzetközi szerződések nem minden pontját emelte be a mellékletbe, hanem csak azt, ami erősíti a Kormány céljait. Tehát ha tovább olvassuk az alkotmánybírósági határozatot, az úgy folytatódik, hogy a törvényhozó egyetlen alkotmányos lehetősége arra, hogy az adott bűncselekmények büntethetőségének elévülésébe beleszóljon, az, hogy kedvezőbb szabályokat állapí tson meg - mondja az Alkotmánybíróság. Ebből a véletlenül kimaradt folytatásból tehát az tűnik ki, hogy a bíróság természetesen jogerős megállapításokat tehet, a törvényhozó pedig nem tehet. A törvényhozónak egyetlen lehetősége van, hogy pozitívan diszkrim ináljon, tehát pozitív szabályokat állapítson meg. Minden ügyben természetesen a bíróságnak kell dönteni. Tisztelt Ház! Én úgy hiszem, hogy lett volna, és van is mód arra, hogy ezt a kérdést igazából végigjárja az Országgyűlés. Meg kellett volna hallgatni többeknek a megjegyzését, többek között az Alkotmánybíróság megjegyzését is, amelyik így hangzik: nem lehet azonban a történelmi helyzetre és a jogállamiság megkövetelte igazságosságra hivatkozva a jogállam alapvető biztosítékait félretenni. Jogállamot nem lehet jogállammal szemben megvalósítani. (16.30) Természetesen fontos az, hogy szembenézzünk azzal, ami volt, fel kell tárni a múltat. Ennek azonban nem az a legcélszerűbb eszköze, hogy büntetőtörvényeket kreálunk, hanem sokkal fontosabb és célszerűbb len ne azoknak a javaslatoknak a meghallgatása, a tartalmilag nagyon összefüggőknek a meghallgatása, amit Göncz köztársasági elnök nyújtott be és javasolt, vagy amit az OláhBöröcz határozati tervezet céloz meg, vagy amit Fodor Gábor ma éppen indokolt. Azt his zem, hogy ezek azért fontosak, mert túllépnek az egyszerű büntető törvénykönyvi kérdésen, büntetőkérdésen, és a felelősséget sokkal nagyobb általánosságban akarják megfogni. Egy német jogfilozófus a felelősséget négy részre osztotta: büntetőjogira, amire é ppen le akarják szűkíteni a kérdést, politikaira, erkölcsire és metafizikaira. Itt az előterjesztés során az expozéban elhangzott, hogy nem kell félni attól, hogy sok bírósági per lesz. Nem tudom, mennyi lesz, 10, 50 vagy 100. Mindegy, lesz néhány per. Ezz el a néhány perrel túlléptünk a kérdésen. S nem zárul le a kérdés, hogy vajon hol is az igazi felelősség? Hol a felelősség az elhallgatásban, tűrésben, az asszisztálásban? Ahhoz, hogy szembenézzünk, nem elég egyes bírósági eljárásokat lejátszani, az nem fo galmazza meg az egyén felelősségét. A társadalom összetevőjeként az egyén felelősségét is meg kell fogalmazni. Hol az erkölcsi és metafizikai felelősség?
