Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
1583 vegye fel a nemzetközi kapcsolatokat a környező országokban, ahol tudtommal szintén hasonló problémák jelentkeztek: Csehország, Szlovákia, Románia, Jugoszlávia tagközt ársaságai, most már szétesett országai, Lengyelország területén is, és akár nemzetközi fórumokon is tegye meg a megfelelő lépéseket a jelenség minél jobban történő háttérbe szorítására és a probléma megoldására. Én ezen feltétellel és ezen kéréssel elfogad om a miniszter úr válaszát, és nagyon igényelném, hogy a Kormány használja ki az általa megadott lehetőségeket a probléma mielőbbi rendezésére. Köszönöm szépen. (Taps.) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Mádi László képviselőtársunk elfogadta a miniszteri választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Szavazás.) Megállapítom: az Országgyűlés 166 igen szavazattal, 1 ellenében, 30 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Tisztelt Országgyű lés! Dr. Kőrösi Imre, a Magyar Demokrata Fórum képviselője kérte, hogy a miniszterelnökhöz intézett interpellációja egy héttel később hangozhassék el. Szalay Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellációt nyújtott be az ipari és keresk edelmi miniszterhez Villamosenergiatörvényre várva? címmel. Szalay Gábor képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Szalay Gábor (SZDSZ) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez - Villamosenergiatörvényre várva címmel SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt El nök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Interpellációm címe - jól tudom - nem túlzottan zseniális, meglehetősen száraz, szakmai. Mindazonáltal kérem, ez ne vezessen senkit se félre, igazi közügyről, mindenkit érintő ügyről kívánok itt és most szólni. Ebben a Házban már sok szó esett átláthatatlan, titkokkal körülbástyázott és épp ezért gyanút keltő intézményekről, alapítványokról, ÁVÜről, televízióról, rádióról; nem esett viszont szó a fogyasztói közérdeket, a fogyasztókat még tán az előb bieknél is valamivel közelebbről érintő dologról, a közszolgáltatók átláthatatlan monopolhelyzetéről, s a kialakult helyzet okáról. Ideje tehát most már erről is némi szót ejtenünk. A Magyar Villamos Művek Részvénytársaság a legalapvetőbb közszolgáltatást nyújtja: villanyáramot ad. Ugyanakkor ez az intézmény megközelíthetetlen, átvilágíthatatlan, zárt egység. Működését - ha eltekintünk az elaggott, régesrég aktualitását vesztett 1962. évi IV. törvényünktől - törvény nem szabályozza, külső szem nem kontrollá lja. Pedig a demokráciákban súlyt helyeznek arra, hogy a természetes monopolhelyzetben levő közszolgáltató szervezetek az esetleges visszaélések megakadályozására, a szolgáltatás hatékonyságának javítása végett a társadalom számára nyitottak, láthatók és e llenőrizhetők legyenek. (15.20) Ezen országokban a közszolgáltató jogkörei, kötelezettségei és ellenőrzésének módja törvényekben kerülnek rögzítésre. Ezen országokban a közszolgáltató tevékenységét megfelelő jogosítványokkal ellátott külső szervezet ellenőrzi. Sőt, ezen külső szervezetek rendszeres közmeghallgatást szerveznek, hogy a közvélemény megítélését is felhasználhassák munkájuk során. A közszolgáltató és a felelős minisztérium között pedig megállapodásszerűen szervezett és rendezett a napi kapcsolattartás. Amikor azonban nincs törvény, nincs társadalmi ellenőrzés, nincs közmeghallgatás, amikor ki tudja, milyen a napi kapcsolat is a Villamos Művek és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium között, akkor mitől lesz olcsóbb az áram? Akkor ki szoríthatja a villamosenergiatermelőket és szolgáltatókat költségtakarékos gazdálkodásra, a beszállítók tisztességes versenyeztetésére, a
