Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - Bejelentés: Dr. Szabó Lajos jegyző - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
1575 Számítunk az önkormányzatok szociális jellegű tankönyvi támoga tására ebben az évben is. A véletlenszerűen kiválasztott és megkérdezett 100 önkormányzat közül 80 jelezte, hogy a következő tanévben is szándékában áll saját erőből segíteni a szülők tankönyvvásárlását. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a tankönyv terjesztőkkel a könyvkiadók szerződtek. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium azonban segíteni fog abban, hogy azokon a helyeken is, ahol az iskolák és a terjesztők nem tudnak megegyezni, biztosítsuk a tanulók ellátását. Befejezésül megemlítem, hogy kor mányelőterjesztésben kérjük a központi támogatás növelését is, remélem, sikerrel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm államtitkár úr válaszát. Dr. Horváth László független kisgazdapárti képviselő kérdést kíván feltenni a pénzügym iniszterhez, Vane a hitelnek magyar útja? címmel. Átadom a szót Horváth László képviselőtársamnak. Kérdés: Dr. Horváth László (FKgP) - a pénzügyminiszterhez - Vane a hitelnek magyar útja? címmel HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Min iszter Úr! Tisztelt Ház! Bár a kérdésem benyújtása óta miniszter úr e tárgykörben már nyilatkozott, mégis úgy érzem, a téma fontosságára való tekintettel és mert kötelező is, ragaszkodnom kell a benyújtott kérdésekhez. Ezért teszem fel miniszter úrnak kérd ésemet: vane a hitelnek magyar útja? Vane a hitelnek magyar útja, kelle a hitelnek magyar út? Kérdezem ezt pejoratív és prosperatív értelemben egyaránt. Kérdezem, működhete a hitel intézménye Magyarországon a bankszakma, a hitelkonstrukciók hagyományos an kialakult szabályai szerint, s kérdezem, megvalósíthatóe a vállalkozói Magyarország vagy egyáltalán Magyarország széles körű hitelek nélkül? Kérdezem mindezt azért, mert a meghirdetett és kedvezményesnek tekinthető hitelkonstrukciók a banki oldalról má r nemcsak kialakult és begyakorolt új tulajdonviszonyokat, de új és eredményes termelési viszonyokat is feltételeznek. Talán nem mondok nagy számot, ha azt mondom, egy vállalkozás megindítása 510 millió forint nélkül nem megy, különösen, ha nulláról kell indulnia. Márpedig éppen azoktól a rétegektől, amelyektől leginkább azt várjuk, hogy segítsenek magukon, hogy ne ölbe tett kézzel munkanélkülisegélyen tengődjenek, s mindazok többsége, akik ezután juthatnak hasonló sorsra, ezt önerőből elkerüljék, túlnyom ó többségben gyakorlatilag a nulláról indulnak, a nulláról kellene induljanak. Ehhez képest - a tapasztalatok szerint - a bankok többsége, ha egyáltalán foglalkozik az államilag támogatott kedvezőbb hitelekkel, mint például az egzisztenciahitel, a reorgani zációs hitel, 100200%os biztosítékot követel, ezt is szelektáltan. Például az esetek többségében a vagyont megjelenítő családi házat nem fogadja el biztosítékként, amit én is helyeslek. De akkor honnan tudná az állampolgár, az átlagpolgár ma Magyarország on felmutatni azt a - szerény vállalkozás esetén is - 15 vagy 20 millió forintot? Viszont, ha nem jut hozzá a hitelhez, meg sem tud mozdulni. Ha megmozdul, természetesen ott a csőd kockázata is, s biztosíték nélkül ez banki veszteséget, akár bankcsődöt is okozhat. (14.40) Mindez azért is fontos, mert az eddigi gazdálkodási formák, az állami vállalatok, a szövetkezetek egyre gyengülnek, egyre inkább visszaszorulnak, de e helyzetből nem látszik a menekülési út; ma az alkalmazotti rétegnek nincs alternatívája egy megszűnő szövetkezet vagy vállalat esetén. Számomra például maga az egzisztenciahitel is érthetetlenül diszkriminatív. Végül is a múlt rendszerben mi gyakorlati különbség volt a szövetkezeti vagy állami tulajdon között? Mi döntö tte el, hogy valami egy szövetkezet vagy egy állami vállalat tulajdonába került? Többnyire a véletlen. S ha a véletlen akkor úgy hozta, hogy egy létesítmény állami tulajdon lett, akkor hozzáférhető az
