Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 6. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - A vasútról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY, a FIDESZ vezérszónoka:
1500 Ez természetesen nem jelent problémát, ha az önkormányzati kötelező feladatokhoz a költségvetés biztosítja a szükséges forrásokat it t vagy az esedékes költségvetési törvényben rögzítve. A javaslat 7. és 8. §a azzal foglalkozik, hogy milyen szerződést köt az állam, illetve az önkormányzat a vasúti társaságokkal, ha az utóbbi működtetésre átveszi a vasúti pályá t is. Ez a szerződés csak a pályára vonatkozik, ugyanakkor teljesen logikátlanul a 13. § (2) bekezdése szerint ennek a 78. §ban szereplő szerződésnek kellene tartalmaznia az alapellátás körét is, amelynél a 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján az állam a bevételeket kiegészíti. Nem értelmezhető számunkra a 9. §, amely szövege szerint, ha a fejlesztési igény felmerült, a miniszter vagy az önkormányzat előbb a már működő pályavasutat, vállalkozó vasutat, vasúti társaságot hívja fel a fejlesztés megvalósításá ra, és csak ha ezek három hónapon belül nem vállalják a megvalósítást, írják ki a koncessziós pályázatot. Ez a szabály véleményünk szerint indokolatlan előnyt nyújt a vasút területén korábban már szerepet vállaló alanyok számára, holott egyáltalán nem bizt os, hogy a kérdéses beruházást pont ők tudják a leghatékonyabban vagy legcélszerűbben megvalósítani. A koncessziós pályázat útján való megmérettetést így nem kell vállalniuk. Ellentmond továbbá ez a szabály a koncesszióról szóló 1991. évi XVII. törvény 2. §ának is, amely világosan kimondja, hogy a koncesszióköteles tevékenységek bonitásának feltétele, hogy az állam, az önkormányzat erre a célra gazdálkodószervezetet alapít vagy koncessziós szerződést köt. A jelen törvényjavaslatban bevezetni szándékozott f elhívás intézményét, amely már működő koncesszióköteles tevékenységet folytató gazdálkodószervezetnek szól, az általánosabb hatályú törvény nem engedi meg. Az csak arra ad engedélyt, hogy az ágazati törvények, a koncesszióköteles tevékenységi körök mint gy űjtőfogalmak keretén belül egyes tevékenységtípusok folytatását koncesszió nélkül is megengedjék. A fejlesztés mint olyan azonban nem egyes tevékenységtípus, azaz a javaslat szerintünk ellentétben áll a törvény idézett rendelkezésével. További probléma, ho gy a javaslat 9. § (2) bekezdése értelmében a koncessziós pályázat kiírása a minisztériumnak, önkormányzatnak csak joga, de nem kötelessége. Nyilván helyesebb lenne kötelezővé tenni a pályázat kiírását a fenti esetben, hiszen semmi sem szól amellett, hogy csak akkor lenne indokolt, ha egy már működő vasúti szerv felhívásra vállalni tudja. A 10. § (2) bekezdés a) pontja, amely szerint az üzemben tartót figyelmeztetési kötelezettség terheli, teljesen érthetetlen, továbbá véleményünk szerint felesleges is. Ez a szabály ugyanis a Polgári Törvénykönyv számos általános és különös rendelkezéséből egyébként is következik, például kármegelőzési, kártérítési kötelezettség stb. Ugyancsak bizonytalan tartalmú a figyelmeztetési kötelezettség is, hiszen a veszélyeztetés v áratlan jellegű szokott lenni, és aligha elégséges egy olyan jelzőtábla felállítása, hogy a vasúti pályán járni tilos. Ez a paragrafus nem foglalkozik a szintbeni közúti kereszteződések veszélyhelyzetének elhárításával, pedig az utóbbi időben ennek a jelen tősége, sajnos, az érdeklődés homlokterébe került, nem akarok utalni a legutóbbi tragikus eseményekre. Csak a keresztező út építésével, átalakításával és megszüntetésével kapcsolatban ír elő hozzájárulási kötelezettséget, ez pedig véleményünk szerint nem e légséges a veszélyhelyzet feloldásához. A 10. § (3) bekezdés nyelvtanilag értelmetlen, így értelmezhetetlen a jogalkotói szándék. Közelebbi meghatározás híján nem derül ki, hogy mit kell a vasutat megközelítő út, vezeték, építmény, fásítás stb. fogalma ala tt érteni, például hány méter a megközelítő út. Ennél a pontnál bizonyos pontosítást feltétlenül szükségesnek tartanánk. A 12. § (1) bekezdése feltehetően törvényszerkesztési melléfogás eredményeként került be jelen formájában a javaslatba. Ha komolyan ven nénk, azt eredményezné, hogy a vasút és a fogyasztó közötti szerződésviszonyokban csak a Ptk. kötelmi általános részét, a vállalkozási és fuvarozási szerződés szabályait lehetne alkalmazni. Ha tehát az utas poggyászát a csomagmegőrzőben helyezi el, akkor e rre a szerződésre nem alkalmazhatók a letéti szerződés szabályai.
