Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 5. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KELETI GYÖRGY (MSZP)
1477 megismeri k és megbecsülik a parancsnokaikat. A fegyelem, mondom… ez sokkal több, mint amit rövid idő alatt lehet letárgyalni itt, ebben a Házban is. Üres padsorok itt is, ott is, ezek is a fegyelmezetlenség okozói! (19.30) Fegyelmezetlenek - azok vagyunk, uraim! De akkor követeljük meg legalább a honvédségünkben a fegyelmet. Ismétlem: ezt a tisztikar, a jól megválasztott századparancsnokok, tiszthelyettesek és zászlóaljparancsnokok képesek nekünk biztosítani. És ha hazamegy az az újonc egy fél év után, akkor az anyj a azt mondja: "A fiam, ez más ember lett, mint mikor elment innen, katonának!" Hát ezt kell elérnünk, és engedjék meg, hogy azzal a kéréssel fejezzem be a mondanivalómat: adjanak majd helyet egyszer, egy órát - nem ilyenkor , amikor lehet a fegyelemről ön ökkel is úgy beszélni, hogy remélhetem a megértést. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Keleti György képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Keleti György (MSZP) KELETI GYÖRGY (MSZP) Köszönöm szé pen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon nehéz Kéri Kálmán képviselőtársam után beszélni, hiszen több évtizedes tapasztalat alapján szólt ezekről a kérdésekről. Rendkívül fontos dolgokat érintett, amikor a fegyelemről beszélt, az erkölcsről és arról, hogy tulaj donképpen mi az alapja a hadseregnek, az ott teljesített katonai szolgálatnak. De nyilván Kéri képviselőtársam is tudja, hogy csapatszinten - csapattagozaton, ahogy valamikor mondták a Ludovikán - van ma a legnagyobb hiány a hadseregben: ott hiányoznak pon tosan azok a tisztek, akikre szükség lenne, mert a hadtestnél vagy attól fölfelé feltöltöttek a beosztások, a tiszti beosztások, de a szakasz, század- és zászlóaljparancsnokoknál, sajnos, nagyon nagy hiány tapasztalható. Épp ezért lenne rendkívül fontos a z, hogy valamilyen eredménye legyen a szerződéses katonák alkalmazása megkezdésének, mert én azt is el tudnám képzelni, hogy a rajparancsnokok ilyen, úgynevezett szerződéses katonák legyenek, akik egyrészt valóban uralják a kiképzés minden csínjátbínját, másrészt valóban úgy ismerik a beosztottaikat, ahogy az szükségeltetne. Azt gondolom, ebben a kérdésben még nagyon sokat kell a hadseregnek fejlődnie, és ezek a kérdések azok, amelyek a profi hadsereg felé vihetnének el arányaiban, hogyha el tudnánk érni a zt, hogy rajparancsnoktól fölfelé szerződéses katonák legyenek, és hogy a tiszti, tiszthelyettesi helyek is feltöltöttek legyenek a Honvédségnél. Nem is erről akarok elsősorban szólni, hanem arról, hogy Szili Sándor képviselőtársamnak a beszámoltatásról sz óló javaslatát szeretném támogatni. Ellentétben Horváth Lajos képviselőtársammal, aki nagyon világosan elmondta, hogy a Kormánynak van egy beszámolási kötelezettsége - és ebben tökéletesen igaza van. Valamennyien emlékezünk azonban arra az őszi beszámoltat ásra, amikor meg volt szabva, hogy az egyes frakciók hány percet kapnak, és annyira ki volt sakkozva, hogy ez a kérdés szinte napirendre sem kerülhetett volna. Nem emlékszem pontosan, de talán 20 percek voltak frakciónként, és azt gondolom, egy Kormány mun kájáról való beszámoltatásban véleményt mondani, erről kialakítani vagy elmondani a frakció álláspontját, erre valóban még 20 perc is kevés, hát ha ezen belül még a honvédség kérdésére is külön ki szeretnének térni. Így nem véletlen, hogy Raffay - akkori p olitikai államtitkár - úr egy interpellációra adott válaszában nem olyan régen, valamikor tél elején azt mondta: miért nem mondta el bármelyik frakció is a kifogását a honvédséggel szemben - nyilván nem voltak kifogásaik. Nem erről van szó: nem jutott idő!
