Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 5. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÉRI KÁLMÁN (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÉRI KÁLMÁN (MDF)
1476 honvédelmi alapelvek kons zenzusos elfogadását, hiszen tudjuk, hogy ebben a kérdésben itt és most nehéz kompromisszumot találni, sőt lehetetlen. Azt javaslom tehát, hogy keressünk más fórumokat arra, hogy ezt a kérdést a legapróbb részletekig megvitathassuk, az érvek ütközhessenek. Hogyha tetszik, a tárca nevében az államtitkár úr tekintheti ezt egyfajta szakmai vitára való kihívásnak is. Ha a tárca elfogadja ezt a kihívást, és hajlandó más fórumokon tovább vitatni ezt a témát, akkor úgy gondolom, hogy egy érdekes vitának nézünk elé be. Tisztelt Ház! A módosításokkal együtt a honvédelmi alapelvek hatpárti módosított változatát elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Kéri Kálmán képviselő úrnak, vezérezredes úrnak. Felszólaló: Kéri Kálmán (MDF) KÉR I KÁLMÁN (MDF) Elnök Úr! Hölgyeim! … (A képviselő mikrofon nélkül kezd beszélni.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : A mikrofont kérem feltenni! (Megtörténik.) KÉRI KÁLMÁN (MDF) Én már rászorulok arra, hogy mielőtt komolyan beszélnék, meghallgatom okos emberek szava it. És ki kell jelentsem, most ebben részem volt, és ezt nagyon komolyan mondom! A múltban is hallottam ilyen vitákat, ilyen megvilágításokat, akkor is volt honvédségi költségvetés, de örömmel kell megállapítanom, hogy rendkívül behatóan foglalkoztak ezzel képviselőtársaim, és ebből sokat lehetett tanulni, és jó lenne, ha ebből sokat is tudnának érvényesíteni. Ha olyan sok okos dolgot hallottam, akkor röviden csak azt tudom mondani, hogy hiányolok azonban egyet: a honvédség erkölcsi értékét és fegyelmét. Má rpedig az a hadseregnek nevezett valami, amelyben nincs fegyelem, az nem lehet hadsereg! Mert egy hadseregnek képesnek kell lenni küzdeni! Nos, küzdeni azt jelenti, hogy nehezebb helyzetekben is ki kell tartani, és jelent még valamit: hogyha az ellenség be tört, akkor legyen annyi erkölcsi erő és annyi áldozatkészség bennem, hogy azt, ha kell, akkor támadással is kiverem, mert magától rendszerint nem fog kimenni! Tehát a fegyelem! Nem arra a fegyelemre gondolok, amit drasztikus, erőszakos módon belevernek a katonába, nem, mert az nem sokat ér. Annak csak addig van értéke, amíg, ismétlem: nem kerül súlyos harci helyzetbe a katona, akár békében, akár háborúban, mert ha elhagyja helyét, ha nem képes tovább küzdeni, hanem arra gondol, hogy hogyan mentheti az irhá ját, az nem harcos, nem katona! Uraim! Egy fél évig van legalábbis benn egy magyar ifjú a honvédségben, hát használjuk fel ezt a fél esztendőt vagy azt az időt, ami a rendelkezésünkre áll, hogy rávezessük azokra az értékekre, amelyek minden katonát kell, h ogy jellemezzenek. Nagyon jól tudom, hogy milyen erkölcsi alapokkal jön be az újonc, de el kell érjük azt, hogy erkölccsel, hittel, hazaszeretettel, áldozatkészség érzésével távozzon majd a laktanya kapuján, amikor leszerel. Azt mondják, hogy évekig tart e nnek a helyrehozatala. Nem, nem, nem, uraim, nem! Csak megfelelő tisztek kellenek hozzá, és vannak azért ilyen tisztjeink! Csak ott kell őket felhasználni, mert a fegyelem alapja igenis a tiszteken, mindenekelőtt azokon a tiszteken múlik, akiknek még módju k van beosztottjaikat személyesen is ismerni. Kik ezek? A századparancsnokok, legfeljebb a zászlóaljparancsnok. Ugyanis ha az a tiszt megismeri a beosztottjait, és rendesen bánik velük, és rávezeti olyan dolgokra, amelyek szükségesek, akkor ők is
