Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 5. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
1475 tényével, s azt kellene mondani, a rendelkezésekre álló erőforrásokból ilyen és ilyen feladatok megoldása lehetséges, amelyeknek pozití v és negatív következményei ezek és ezek. Kérem a döntést most már az alternatív lehetőség ismeretében. Ilyen alternatív lehetőségek felvázolására, az elmúlt két és fél évben nem tudok visszaemlékezni egyetlenegy esetre sem, hogy sor került volna. Természe tesen a Parlament - azon belül a honvédelmi bizottság is, azon belül személy szerint jómagam is - felelős, mert talán nem tettünk meg mindent azért, hogy mégiscsak valódi döntési helyzetbe lavírozzuk magunkat, hogy valós alternatívákat kényszerítsünk ki. A dolognak azonban részben objektív oka van. Az első időszakban úgy viselkedtünk, mint a tapasztalatlan sofőr, aki beül a kocsiba, elindítja, valami furcsa zörejt hall a motorból, de mivel nem tudja mit is jelent ez a szokatlan hang, nem áll meg, továbbhajt , abban bízva, hogy így is eljut a legközelebbi szervizállomásig. (19.20) Mi is hallhattuk a legelső naptól, hogy milyen problémái vannak a honvédségnek, de nem tudtuk értelmezni a kétségtelenül észlelhető jelzéseket, hagytuk, hogy a motor tovább darálja a fogaskerekeket. Hasonló jellegű a Kormány, illetve a HM vagy azon belül személy szerint a miniszter úr felelőssége is, legfeljebb fokozati különbségek vannak. Minél nagyobb lehetősége van vagy volt valakinek javítani, annál inkább kritika illeti, hogyha n em élt vele, hiszen a nem döntés is, döntés. A vezérkar, illetve a honvédség parancsnoksága - illetve, hogy pontosítsunk, azon belül is csak néhány ember - felelőssége ahhoz a szerelőhöz hasonlít, aki ott ül a sofőr mellett, hallja a zörejt, tudja is vagy legalábbis sejti, hogy mit jelent, és azt is tudja, hogy a kocsi az is lehet, hogy elgurul még vele néhány kilométert, de az is lehet, hogy a következő emelkedőnél lerobban. Tehát tudja a lehetőségeket, tudja, hogy miből mi következik, de nem szól a vezető nek, nem figyelmezteti, hogy milyen következménye lehet annak, hogyha nem állítja meg a kocsit, mielőtt a motor darabokra esik. A fentebb elmondottakon kívül persze lehet egy másik oka is annak, hogy a katonai vezetés húzódozik az igazi haderőreformtól. Ez egy valószínűleg reális félelem. Attól tartanak, hogy bármiféle radikális átszervezés, ami megfelelő helyen forrásokat szabadítana fel, hogy más helyen azután - ezen források felhasználásával - elkezdődhessen a kitörési pontok keresése, minden bizonnyal a zzal járna, hogy az Országgyűlés vagy a Kormány két kézzel kapna az alkalmon, hogy elvonja ezeket a forrásokat a tárcától. Azért tehát, hogy a továbblépésnek ezt az akadályát is eltakarítsuk, egy módosító indítványt nyújtottam be, aminek egyik része a láts zámcsökkentést célozza, de ezzel szorosan összefügg egy módosító indítvány, az a másik rész is, amiben azt indítványozom, illetve indítványozzuk, hogy ez járjon együtt a honvédelmi költségek reálértékének megőrzésével. Hangsúlyozom, ez a két fél, a módosít ó indítvány két fele csak együtt értelmezhető. Ez természetesen - a reálérték megőrzése - lényegesen kevesebb, mint amit a Kormány által már tárgyalt haderőfejlesztési koncepció előirányoz, de lényegesen több annál, mint amit a költségvetési konszolidáció s csomag biztosítana a honvédség számára, sőt annál is több, amit eddig a Parlament a honvédség számára biztosítani tudott. Tisztelt Ház! Lesz tehát egy elfogadott honvédelmi koncepció, de ezekre a kérdésekre nem lesz most megoldás. Úgy hiszem azonban, hog y ez a kérdés lényegesen többet ér, mint az, hogy itt most elhangzik néhány egymással ütköző vélemény, de a kompromisszum kedvéért elkerüljük, és nem beszélünk róla a továbbiakban. Úgy gondolom, hogy kár lenne a vitát itt és most fé lbehagyni, amikor szerintünk elérkeztünk ahhoz a részhez, ami igazán érdekes. Ugyanakkor nem akarjuk ezzel a kérdéssel rabolni a Ház idejét, és nem fogjuk, tehát nem akarjuk lehetetlenné tenni a megállapodást, lehetetlenné tenni a
