Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 5. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - Határozathozatal a statisztikáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
1451 meghatár ozását ismerjük, de a most, a mai napon idehozott Polgári Törvénykönyvmódosításból azért kiderül, hogy mi várható ebben a tekintetben. Néhány sajátossága már azért megfogalmazódott itt. Ezek közül a sajátosságok közül néhány a következő: Mindenekelőtt a l étrejötte. Ez nem a tagok önkéntes társulásával jön létre, hanem törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján hozzák létre maguk az érdekeltek. Nagy különbség ez egy egyesülethez viszonyítva. Különbség van a társadalmi helyzetét, elhelyezkedését tekintve is , hiszen az állam és a civil szféra közt helyezkedik el egy ilyen köztestület. Nagyon fontos az, hogy ennek a testületnek közhatalmi jogosítványai is vannak. Nagyon fontos az, hogy az államtól átvett és a testület által ellátott feladatoknak az állami jell ege azzal, hogy delegálják a testülethez, megszűnik. Nyilvánvaló: nem marad állami feladat az, amit a kamara fog ellátni. A kérdés az, hogyan tud a testület eleget tenni ezeknek a feladatoknak. Nyilvánvalóan akkor, hogyha átfogja az adott tevékenységet vég zők teljes körét, adott esetben az orvosi tevékenységet végzők teljes körét átfogja. Képese erre egy önkéntességen alapuló egyesület? Nyilvánvaló, hogy nem képes rá. Csak véletlenszerűen tudja az egyesület lefedni az adott tevékenységet végzők teljes köré t. Márpedig ez szükséges. Ma önök arra gondolnak, hogy vajon lehete kihagyni a szakmai és etikai kontrollból például valamely orvosokat egyszerűen azért, mert nem tagjai a testületnek, nyilvánvaló, a válasz az, hogy nem. Ebben benne van az is, az a rendkívül sokat vitatott tény is, hogy kelle ebben a köztestületben kötelező tagság vagy nem. Ha azt mondjuk, hogy a közérdekből ellátandó feladatok csak úgy végezhetők el, hogyha a testület átfogja az adott tevékenységet végző k teljességét, akkor ki kell mondanunk azt, hogy ehhez viszont igényeltetik a kötelező tagság is. Mindezekért azt állítjuk mi is, azt a felfogást valljuk, hogy itt ebben az esetben - kizárólag az orvoskamaráról van szó, nem más szakkamarákról - a kötelező tagság kérdése elfogadható, szükséges ahhoz, hogy köztestületként működni tudjon a kamara. Végül is ezek mellé a sajátosságok mellé oda kell még tenni azt is, hogy nagyon fontos vonása a köztestületnek az, hogy felette az állam kizárólag törvényességi felü gyeletet gyakorolhat. Másfajta felügyeletet nem gyakorolhat felette. Mi a helyzet most már a köztestület és ennek a törvényi megjelenése tekintetében? Azt tapasztaljuk, hogy elég felemásan, kicsit következetlenül fogalmazza meg a törvény ezeket a feladatok at, magát a köztestületet is. Hiszen a központi kategóriája a törvénynek az érdekképviselet és a szakmai önkormányzat. Ki kell azonban jelenteni azt, hogy az érdekképviselet és a szakmai önkormányzat jellemzi az egyesületeket is, ebben a tekintetben nincs különbség. A köztestület fogalma a törvényben tulajdonképpen az indoklás első mondataiban jelenik meg, és maga a törvény mintha megállna a félúton, az állam és az egyesületek között, nem jut el oda, hogy konzekvensen végigvigye azt, amit pedig az indoklás szerint a beterjesztő is kívánatosnak tart. Mi ezért azt javasoljuk, hogy pontosabb definíciók is szülessenek, erre módosításokat is kívánunk beadni, olyanokat, amelyek talán ezeket a következetlenségeket kiküszöbölik. Ugyancsak problémákat látunk ott, hog y az orvoskamara feladatainál is megmutatkozik ez a következetlenség. (17.10) Mégpedig abban, hogy a köztestületet jellemzi, hogy milyen feladatokat ad át neki az állam. Milyen feladatokat lát el azokból, amelyeket eddig államosítottan az állam vagy valame ly szerve
