Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátása - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALOGH GÁBOR (független)
141 vagyonból. Mert - mint említettem - a szövetségen kívüliek 0,4%kal vannak figyelembe véve, a Szolidaritás meg, tudomásom szerint, semmivel… vagy… nem tudom. Köszönöm. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megjelent a monitoron Palkovics Imre képviselő úr neve - megkérdezem, hogy kétperces reagálásra… (Palkovics Imre nemet int.) Nem, felszólalni kíván. Akkor előbb megadom a szót Balogh Gábor független képviselő úrnak. Felszólaló: Balogh Gá bor (független) BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az átmenet egyik sajátos jelenségével állunk szemben, amit Dragon képviselő úr legitimációs problémának tekintett. Én úgy gondolom, hogy a legitimáció két oldalról vetődhet föl a szakszervezetekkel kapcsolatban: egyrészt a tagság, másrészt pedig a politika szférája felől. A tagság oldaláról a legitimációt megkérdőjelezni nem lehet. A politika oldaláról, illetve a civil társadalmi szerveződések oldaláról viszont már van lehetőség arra, hogy az elfogadottságot kritériumként állítsuk fel. Ebben az esetben a politika elég erőteljesen belenyúl a civil szférába, a társadalmi szerveződések spontán, szabad kialakulásába. Úgy gondolom, hogy a Parlament legfeljebb a gordiuszi csomó átvágásá ra vállalkozhat, és arra, hogy elősegítse a civil társadalomnak, illetve a társadalmi szerveződéseknek a minél hatékonyabb kialakulását és működését, funkcionálását. Ennek egyik sarkalatos kritériuma az előttünk fekvő törvényjavaslat. 1992. szeptember 10é n az Autonóm Szakszervezetek, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Liga Szakszervezetek, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma megállapodást írt alá a következő cím mel: "Az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalát alkotó hat országos szakszervezeti szövetség tárgyaló delegációinak megállapodása a szakszervezeti vagyon megosztásáról, a szakszervezeteket érintő választásokról". Ebben a hat országos szakszervezeti sz övetség tárgyaló delegációi változatlanul egyetértenek abban - olvashatjuk a megállapodásban , hogy a Kormány törvényjavaslata számukra elfogadhatatlan. Ezt, mint tudjuk, a Kormány annak idején vissza is vonta. A kialakult helyzetben érdekük és felelősség ük, hogy egymás közötti megállapodáson alapuló javaslatot tegyenek a Kormány és a Parlament számára. Ez bizonyos értelemben fordítottját jelenti annak a kérdésnek, illetve annak a megoldási módozatnak, amit az Országgyűléssel kapcsolatban mondtam, vagyis h ogy a civil szervezeteknek, illetve a társadalmi szerveződéseknek mennyiben van joguk az egymás közötti megállapodást kötelező érvénnyel a Parlamentre testálni. Ez a parlamenti demokráciának is egy nagyon fontos, sarkalatos kérdése. Mint tudjuk, a nyugati demokráciák lényege az - legalábbis ahogy külsőleg megjelennek , hogy amit a Kormány beterjeszt, azt a kormánykoalíció zokszó nélkül elfogadja. Amelyik képviselő ellene szavaz, azt az adott párt a következő képviselőválasztásokon nem fogja újraindítani - vagyis a Kormány diktatúráját jelenti lényegében a nyugati parlamenti demokrácia a külső megítélés számára. Nálunk viszont egy fordított ütemű demokratikus átalakulás indult el, amelyben a parlamenti demokrácia sajátos szabályai szerint a Parlament határoz za meg a Kormánynak, illetve az egyéb társadalmi szerveződéseknek a jogi mozgásterét, és ebben kérnek sokszor segítséget a civil szerveződések. Természetesen nálunk is megtalálható, hogy a Kormány határozza meg, hogy ténylegesen mit fogadjon el a Parlament - erre szolgál a kormányelőterjesztés során az illetékes miniszter "igen" vagy "nem" válasza és a kormánykoalíció szavazata. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy mivel Magyarországon, illetve a posztkommunista országokban egy sajátosan értelmezett tá rsadalmiság jött létre és alakult ki, és ebben a társadalmiságban a régi szerveződések legitimációs problémával küszködnek - elsődlegesen politikai vonatkozásban , az új szerveződések
