Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 30. kedd, a tavaszi ülésszak 18. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
1389 ilye n kérdésekben. Ezért vannak segélykiáltások, és ezért vannak természetesen komoly feszültségek, amelyek indokolják ennek a kérdésnek a felvetését. Hogy mit lehet tenni? Néhány dolgot szeretnék leszögezni. Csak ott érdemes bármit tenni, ahol piaci szempontb ól van esély a cég életben tartására. Piaci szempont alatt pedig azt értem, hogy a cégnek van olyan szolgáltatása, terméke, áruja stb., amire van vevője, aki fizetni is tud, és ráadásul ennyit tud fizetni, hogy a cég fönn tud maradni ezek hatására, magyaru l van annyi bevétele, amennyi szükséges a működéshez, mert csak ott érdemes erőfeszítéseket tenni, akár a munkahelyek megőrzése érdekében is, ahol van esély, hogy egyáltalán nem egyik napról a másikra éli túl a cég. Mit tegyen az állam? Ez ügyben különféle nézetek vannak. Vannak olyan nézetek, amelyek azt mondják, hogy semmit ne tegyen, mert a piac kemény törvényei, a meghozott csődtörvény stb. úgyis rendezik az ügyeket, s ezen mindenféleképpen keresztül kell menni. Vannak olyan nézetek, amelyek még ennél i s tovább mennek, és azt mondják, hogy az állam egyáltalán ne avatkozzon bele, mert veszélyes, ha beleavatkozik, mert erősíti az etatista tendenciákat, s egyébként is politikai befolyást fog gyakorolni. Én nem ezeket a nézeteket vallom. Azt gondolom, hogy e bben az átmeneti időszakban is van az államnak szerepe az ilyen csődhelyzetek veszélyéből való kikerülésre azért, hogy az életképes cégek újra megtalálják a saját életterüket. Mi az az eszköztár, amivel találkozni lehet, és amit alkalmazni lehet ilyen eset ekben? Ez az eszköztár meglehetősen bőséges, és esete válogatja, hogy melyiket lehet, melyiket nem lehet bevetni. Elsőként szeretném megemlíteni az 1992. év végén elkezdődött hitelkonszolidációs folyamatot. Ennek az a lényege, hogy részben a banki portfóli ók, a bankok követelésállományának megjavítása érdekében, részben pedig a vállalati adósságok bizonyos szempontú kezelése, akár mentesítése érdekében az állam egy nagy erejű gazdaságpolitikai beavatkozást kezdett el 1992 végén hitelkonszolidáció címszó ala tt. Másodszor szeretném megemlíteni azt a pénzügyi reorganizációt, ami folyik két alaptípusban. Az egyik, amikor a korábbi tartozásokat valamilyen tulajdonosi szervezet, az állam valamelyik tulajdonosi szervezete átvállalja a reménybeli privatizációs bevét el érdekében. (15.50) Ilyen volt például a KÖFÉM esete. Ugyanilyen pénzügyi reorganizáció, amikor lehetővé teszi az értékesítés vagy egy átrendeződés előtt, hogy újabb hitelekhez jusson az adott vállalat: ez garanciavállalások formájában jelenik meg, és az állam tulajdonosi szervezetei ezt megteszik indokolt esetben. Meg kell említenem az Ipari Minisztérium korábbi, kormánydöntések alapján elvégzett, egyébként sokat bírált 13ak rendbetételi programját, aminek a lényege az volt, hogy korábbi állami alapjutt atásokat az állam éppen azért, hogy a szigorú csődtörvény hatására ne kelljen ezeket az életképes cégeket csődbe és felszámolásba vinni, elvállalt. Végül meg kell, hogy említsem, hogy a privatizáció során is van lehetőség ilyen pénzügyi reorganizációra. Az állami gazdaságok esetében - hogy példát mondjak - rendszeresen alkalmazzuk azt a lehetőséget, hogy a korábbi állami vállalati adósságokat a vagyon bizonyos részeinek eladásából pénzügyileg rendezzük. A csődtörvény módosítása is indokolt. Indokolt az elmú lt másfél év tapasztalatai alapján. A Kormány néhány héttel ezelőtt fogadta el a csődtörvény módosításának téziseit, amelyet rövidesen a Parlament elé terjeszt a Kormány, és ebben olyan elemek vannak, amelyek azt gondolom, hogy az életképes vállalatok túlé lésének esélyeit fogják növelni… (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) … és azt gondolom, hogy ennek tárgyalására minél előbb sort kell kerítsen a Parlament. Összefoglalva azt mondhatom, hogy mindenütt, ahol piaci szempontból életképes eg y cég, ott az én nézeteim szerint szükség van egy sajátos eszköztár alkalmazására, az állam beavatkozására, és ez
