Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 29. hétfő, a tavaszi ülésszak 17. napja - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9406-os szám) általános vitája - ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
1297 Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem a Kormány jelen lévő képvisel őit: a Kormány nevében kívánjáke a Kormány álláspontját ismertetni? (Senki nem jelentkezik.) - Nem. Tisztelt Országgyűlés! Módosító javaslat érkezett több képviselőtársunktól. Erre figyelemmel általános és részletes vitát külön kell tartanunk. Következik a törvényjavaslat általános vitája. Kérdezem, kíváne valaki a vitában felszólalni? - Elsőként következik Zsiros Géza képviselő úr, független kisgazdapárti képviselő. Felszólaló: Dr. Zsiros Géza, a mezőgazdasági bizottság elnöke ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) El nök Úr, Tisztelt Képviselőtársaim! Sokakban elgondolkodtató lehet az a tény, itt e Házban, hogy miért van az, hogy egy nemrégen elfogadott törvényhez hozzányúlunk; és még ráadásul az a szakbizottság, amely ezt a témát ismeri, és foglalkozott is vele, ilyen nagymértékben támogat egy ilyen indítványt egyfelől, másfelől, hogy annak idején miért nem dolgozott körültekintőbben? Vitathatatlan, hogy így néz ki. Viszont két lényeges momentumra hadd hívjam fel a figyelmet: az egyik a tanyával kapcsolatos, a másik a határidőkkel. Szóljak először a tanyáról! Ebben a Parlamentben hosszú ideje vitatéma a tanyák és a tanyák körüli földek sorsa. Az első időszakban - még a kárpótlási törvény kapcsán - nem sikerült elérni, hogy a tanya körüli földek kimérését illetően a tany atulajdonosoknak olyan jogosítványa legyen, hogy a saját lehetőségeiket levédhessék egyenlő esélyek között. Most, a földrendező és a földkiadó bizottságok tárgyalása kapcsán erre sor került, hogy a földalapokat a tanya körül úgy a kárpótlásra jogosultak, m int a részaránytulajdonosok összevonhassák. Igen ám, de az a helyzet, hogy ezt sem sikerült tökéletesen megoldani a jogalkotás területén, mert egyrészt a tanya fogalmát, illetve a tanyatulajdonos körét beszűkítettük, mert adott esetben csak a tulajdonost magát vettük figyelembe, de az, hogyha a feleségének is volt kárpótlási vagy részaránytulajdona, vagy a családtagoknak, a gyerekeknek, akkor ez a lehetőség már nem állt fenn. Márpedig, ha mi azt akarjuk, hogy egy tanya körül egy családnak a feltételrendsze rei minél szélesebb körűek legyenek, ezt helyre kell tenni. Engedjék meg, hogy még egy olyan dologra hívjam fel a figyelmet az általános vita időszakában, amire kéthárom évvel ezelőtt gondoltunk, de - hogy, hogy nem - elsikkadt menet közben. (17.30) Nevezetesen, a magyar mezőgazdaságban élnek olyan emberek és családtagjaik, akiket 1959ben és 1960ban, majd később sem tudtak behajszolni a kolhoz típusú szövetkezésbe, és utána semmiféle más szövetkezésbe; magángazdák maradtak. Ezeknek az embere knek az elmúlt harminc év szinte kálvária volt. Nevezetesen azért, mert először elvették a tanyájuk körüli földet, hagytak maximum 400 négyszögölet, jobb - és ritka - esetben 1 holdat, a 1520 holdjukat kéthárom helyre elhelyezték, vagy éppen öthat helyr e a falu határában, lehetőleg minél messzebbre, az úgynevezett paradicsomba, hogy olyan messze legyen nekik a föld, mint a mennyország, hogy emlegessék meg egy életen át, hogy földhöz ragaszkodtak és parasztok akartak maradni. És hogy, hogy nem, mi a kárpó tlási törvénynél, a földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvénynél nem gondoltunk ezekre az emberekre. És most mi történt? A részaránytulajdont is kijelöltük, kijelöltük a kárpótlási földalapot is, beleesett valamelyik földalapba e tanyatulajdonoso knak a földje, csak éppen ők nem mehetnek licitálni, nem kérhetik a részaránytulajdont sem. Körbe lesznek véve részaránytulajdoni vagy kárpótlási földdel, és ott maradnak megint a tanyában egyedül úgy, hogy nincs földjük. Képviselőtársaim, nagyon szépen k érem, találjuk meg a módját annak, hogyha ez néhány ezer vagy néhány tízezer ember is, tisztelegjünk nekik azzal, hogy megadjuk az esélyt. Bár hadd
