Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
114 választ meg is adta. Tehát nekem sok munkám már nem lenne, de engedtessék meg, hogy azért mégis - az időhatáron belül maradva - egykét rés zletre kitérjek. Széchenyi óta Magyarországon is tényként fogadjuk el, hogy politikusok szerint - és ezt teszik politikusok és szakemberek egyaránt - a gazdasági fejlődésnek az alapja, meghatározója a közlekedés, mai értelemben, értelmezésben az infrastruk túra kiépítettsége. (16.00) A probléma azonban már Széchenyi óta is kettős. Egyrészt hogyan, miből történjen a finanszírozás, másrészt, hogyan végezhető el a leggyorsabban, a köz érdekeinek figyelembevételével a kisajátítás és az engedélyezés? De konkrétan az M7esről is: az ország négy autópályájának kiépítése, jobban mondva hiányzó szakaszainak befejezése kezdettől célja a közlekedési tárcának. A beruházás költségigénye azonban mintegy 230 milliárd forint, amelyből közel 16 milliárd forint csak a kisajátí tások költsége. Csak emlékeztetem a tisztelt Házat: a közúthálózat fejlesztésére 1990ben mindössze 5 milliárd forint állt rendelkezésre. Ezt növeltük a tisztelt Ház segítségével 1993ra 20 milliárd forintra, amely már biztosítja a szükséges fejlesztési al apokat. Ez tette lehetővé, hogy a közelmúltban több nagy jelentőségű útépítés mellett több koncessziós pályázat is kiírásra kerülhetett, és így megtörténhet 1993 márciusában az M1, M15ös pályára a szerződéskötés az építés megkezdésére, júniusban a szekszá rdi híd és a kapcsolódó úthálózat megépítésére, valamint júliusban az M5ös, majd ez év vége előtt még várhatóan az M3as is. A pénzügyi fedezet mellett azonban nagyon fontos kérdés az engedélyezési eljárás, és itt van az a pont, amely miatt az M7es autóp álya koncessziós pályázati kiírása mindeddig nem történhetett meg. A tervek egyeztetése, a nyomvonal kijelölése az érintett önkormányzatokkal igen lassan halad. Különösen Balatonföldvár és Kőröshegy térségében fogalmazták meg: "Véleményünk szerint túlzott és szükségtelen igények, melyek kielégítése a fizető autópálya igénybevételét mérsékelheti, és így megtérülését is ronthatja." Az érintett önkormányzatokkal azonban az általunk ismételten kezdeményezett egyeztető tárgyalásokon - vélemé nyem szerint - kompromisszumos megoldás, vagyis egyetértés alakulhat ki a közeli jövőben. Így 1993ban az építési engedélyeket megszerezhetjük, és ezt feltételezve a koncessziós előminősítő eljárásra szóló versenyfelhívást még ez év második felében kiírhat juk. Így 1994 vége előtt kezdődhet meg az effektív, a tényleges építés, és 1996ig műszakilag megvan a lehetősége, hogy a Balatontérségi szakasz átadásra kerüljön, és ezzel ne csak a világkiállítási célokat, hanem a Balatontérség közlekedését is segítse. Kérem képviselő urat és a tisztelt Házat a válaszom elfogadására. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Megadom a szót Gaál Antal képviselőtársunknak az észrevételek megtételére. GAÁL ANTAL, DR. (MDF) Köszönöm mini szter úr válaszát. Elsősorban arról szeretnék beszélni, hogy az egyeztető tárgyalások egy részén részt vettem, illetve figyelemmel kísértem. Sajnos, nem volt olyan egyértelmű az önkormányzatok felelőssége, tekintettel arra, hogy a különböző tervek egymásho z való áraránya többször változott, ami nagyon érthetetlen, ha figyelembe vesszük azt, hogy először azért csúszott az elfogadás és az egyeztetés, mivel az önkormányzat által elképzelt variáns bekerülési költsége körülbelül - az előzetes előrejelzések szeri nt - 6 milliárd forinttal került volna többe, majd a második fordulóval olyan információkat kaptam, hogy nemhogy nem 6 milliárddal kerül többe, hanem még olcsóbb is lenne. Ezek után nehéz volt eldönteni azt, hogy mi a reális, és mi az elfogadható ár. Ez az egyik.
