Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 17. csütörtök, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - A mezőgazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
76 gazdálkodók, illetve a szövetkezeti tagok ezeket a törvényeket értelmesen használni, értelmezni tudják. Politikai értelemben a kérdés talán bonyolultabb, de mindenképpen utal erre az, ennek alátámasztására szolg ál az, hogy a kormánypárti képviselők a szövetkezeti törvények és a kárpótlási törvények sikertelen volta miatt állandóan bűnbakokat keresnek, például megnevezve a sajtót, mind a nyomtatott, mind pedig az elektronikus médiákat, utalva arra, hogy ezek a saj tóorgánumok nem tudósítottak megfelelően ezen törvényeknek a létéről, és ebben próbálják megtalálni annak az okát, hogy ezek a törvények sokak számára nem jártak megfelelő eredménnyel, másrészt pedig különböző társadalmi csoportokban kívánnak bűnbakokat me gnevezni, például a szövetkezeti elnökökben vagy néha az ellenzékben is. (16.20) Most azt hiszem, arról nagyon könnyű lesz meggyőzni önöket, hogy a sajtót ezen a téren hibáztatni meglehetősen bárgyú kísérlet, hiszen nincs Magyarországon olyan törvény – ame lyet az elmúlt két és fél évben fogadtunk volna el – , amelyet olyan gyakorta és olyan nagy intenzitással ismertetett volna a sajtó, mint ezeket a törvényeket, tehát a kárpótlási törvényt vagy a szövetkezeti átmeneti törvényt. A kárhoztatott liberális, szoc ialista beállítottságú napilapok is nagy terjedelemben foglalkoztak ennek a törvénynek az elfogadásával, a vitájával, valamint az egyik napilapunk külön kárpótlási sarkot nyitott, egyik hetilapunk külön kiadványban emlékezett meg erről a törvénycsomagról; más napilap pedig két egymást követő külön kiadványt is szentelt ennek a kérdésnek, amelyet egyébként a Kárpótlási Hivatal munkatársaival közösen szerkesztettek. Például ez a bizonyos átmeneti törvény: az átalakulásnak elsősorban azon részlete érdekes, ame lyik a kiválással, illetve a különböző szervezeti változásokkal kapcsolatos, hiszen ezekkel kapcsolatban merülnek fel elsősorban politikai jellegű kifogások. Kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat: vizsgálják meg, hogy ez a része a törvénynek a 28. §tól a 47. §ig terjed, azaz csupán húsz paragrafusról van szó. Ez a húsz paragrafus az előttem fekvő egyik kiadványban két oldalon elfér, két nyomtatott oldalra rá lehetett tenni ezt a szöveget. Nyilvánvaló: nem okozna olyan hatalmas erőfeszítést ezen t örvény megértése és alkalmazása, hogyha ez a törvény valóban hibátlan és könnyen értelmezhető lenne. A Gaál Antal képviselőtársunk által előterjesztett módosító javaslat, amelyik az átmeneti törvényhez kapcsolódik, nagyon jól mutatja, hogy ez a törvény nag yon sok ponton kidolgozatlan volt, nagyon sok kérdésre nem adott feleletet maga a törvényjavaslat. Így például nem adott választ ez a törvényjavaslat arra a kérdésre sem: mi történik akkor, hogyha a szövetkezeti árverésen a kiválni szándékozó tag valamelyi k vagyontárgyat nem tudta megszerezni, hogy akkor a továbbiakban milyen eljárással kell ezt a tulajdoni tárgyat a tulajdonába adni. Vona Ferenc képviselőtársunk pedig arra mutatott rá egyik felszólalásában, hogy nagyon helyes lett volna, hogyha a Magyar Te levízió az Alwaysbetét és más intimbetétek helyett ezt a törvényjavaslatot reklámozta volna inkább, hiszen ez a törvényjavaslat lényegesen fontosabb az állampolgárok számára, mint az előbb megnevezett egészségügyi termék. Felszólalásának egy másik részlet ében pedig arról beszélt, hogy a törvényjavaslat végrehajtását és betartását az is nehezíti, hogy az érdekelt állampolgárok sajnos nem szeretnek bírósághoz fordulni – nem tudom, hogy mire alapozza ezt a nézetét Magyarországon – , és ezért lenne szükség arra , hogy egy hivatal intézze el az állampolgárok ezen ügyeit: egy hivatal forduljon a bíróságokhoz, hogy ezektől a kellemetlenségektől megkímélje az állampolgárokat. Nagyon érdekelt volna, hogy Vona Ferenc esetleg fölvethette volna azt a gondolatot is, hogy a bíróságokat reklámozzuk a televízióban, hiszen akkor talán az állampolgárok sokkal pozitívabban közelítették volna meg ezeket az intézményeket… Mindenesetre, összefoglalóan el kell mondani, hogy a szövetkezeti átmeneti törvény nem volt a magyar jogalkotá s legfényesebb gyöngyszeme – hasonlóan azokhoz a törvényjavaslatokhoz,
