Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
200 A tényleges fenntartási költ ségek, a rezsiköltégek egész más jellegűek. Ezek mindig is a fogyasztás mértéke szerint kerültek áthárításra a lakókra, igaz, ez részben támogatott volt, azonban ez a támogatás ma már egyre jobban csökken, és ma már majdnem a valós és a teljes költség áthá rul a fogyasztókra. (10.40) Tehát ilyen értelemben a lakbérnek és a tényleges rezsiköltségeknek a jellege és gazdasági vetülete teljesen más, és így ennek a két kérdésnek: a lakbérnek és a lakásfenntartási költségeknek az összemosá sa egy nagyon elhibázott lépés. Még van egy nagyon jelentős eleme ennek, hiszen a lakbértámogatás – és itt elsősorban az önkormányzati lakásokról beszélek, mert ezek vannak lényegesen túlsúlyban – tulajdonképpen azt jelenti, hogy odaadja az állampolgárnak a lakbértámogatást, az állampolgár visszaadja az önkormányzatnak, egyik zsebből átmegy a másikba, és tulajdonképpen nem történt semmi. Ebben a kérdésben birtokon belül marad az önkormányzat. Ugyanakkor a tényleges lakásfenntartási költségek, a rezsiköltség ek a közüzemi vállalatoknak a bevételei lesznek. A magánszféráról nem akarok külön beszélni, mert olyan minimális, elenyésző dolog, hogy nem érdemes erről szót ejteni. Nem hiszem, hogy sérti a magánszférát és az egész kérdést, hogy ez most szétválasztódik lakbérre, illetve a fenntartási költségekre, hiszen itt is kétfelé megy az összeg. A leglényegesebb összefüggés azonban egy kicsit még más is, amiért én ezt az egész kérdést szorgalmazom. Az egész a lakáskérdés, a lakásépítés finanszírozásával függ össze. Ugyanis ilyen rendszer mellett hogyha én összemosom a lakbért és a lakásfenntartási költségeket, akkor a támogatásra elmegy a pénz, elmegy a költségvetési pénz, elmegy az önkormányzati pénz is, és nem oldja meg az egész lakáskérdést és a lakásépítés finans zírozását. Az történik, hogy egyszerűen a Dunába öntöm a vizet. Az én rendszerem – amit én javasolok a tisztelt Háznak – elkülöníti ezt a két kérdést, és egy lehetőséget teremt arra, hogy ezek a pénzek – és elsősorban a lakbérrel kapcsolatos pénzek – a lak ásszférára, a lakásépítésre fordíttassanak. Lehet, hogy elszigeteltnek tűnik, hogy a szociális törvényben teszem ezt a javaslatot, de nemcsak itt tettem meg, és aki figyelte a módosító javaslataimat, láthatta, hogy ennek a javaslatnak három lába van: az eg yik a szociális törvényben, a másik a lakástörvényben a lakbérek kérdése, a harmadik pedig a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásánál a lakásfinanszírozásnak a kérdésében jelentkezik. Mindegyiknek az alapja az, hogy létre kell hozni egy lakásalapot az önkormányzatok mellett, és ebből kell megteremteni a lakásépítésnek a lehetőségét, hiszen azt mindenki tudja, hogy se a költségvetés, se az állampolgárok, se senki nem tudja ma megoldani a lakáskérdés finanszírozását forrás nélkül. Úgy gondolom, ha egy lakásalap jön létre az önkormányzatok mellett, és ebbe a lakásalapba befolyik a bérleti díj, és befolynak a lakásértékesítésből származó bevételek, az már egy olyan összeget jelent – erre egyébként szakértői vélemények is állnak a rendelkezésemre – , hozzá számítva azt az összeget, amit a költségvetés egyébként is a jelenlegi helyzetben egy fillérrel sem többet fordít a lakástámogatási rendszerére, ezt összeadva évente 5060 milliárd akkumulálódhat össze, amiből nagyon jelentős, 67000 lakást is lehet építen i. Úgy gondolom, hogy az elképzelésemmel a költségvetés biztosítva van, sőt a szociális törvényben – ha figyelmesen elolvasták – a megfelelő helyekre illesztve van az, hogy a támogatás mértékét mindig az éves költségvetés határozza meg, tehát biztosítva va n a Kormány, hogy nem úszik el. A másik része, hogy a Kormány határozza meg ennek a lakbértámogatásnak – most már mindig csak lakbérről beszélek – az alapvető szabályait. Tehát ez is a Kormány kezében van, semmiféle olyan probléma nem történhet, hogy ez az egész kérdés összemosódjon.