Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 22. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
201 Az önkormányzat nem a saját zsebébe teszi be ezt a támogatást, hanem az önkormányzatnak gyakorlatilag szintén be kell tennie ebbe a lakásalapba. Tehát ha ő támogatást ad az állampolgárának vagy a lakó nak, amit odaad és visszakap, azt neki be kell tennie a lakásalapba. Ez egy biztonságot jelent az állampolgárnak, mert ebben az esetben nem lehet nyakló nélkül emelni a lakbért, hiszen az önkormányzatnak is a zsebébe kell nyúlni ahhoz, hogy támogatást adjo n, tehát neki is össze kell szedni magát ahhoz, hogy megoldja ezt az egész nagyon nagy lakásproblémát. Ez egy féket jelent az önkormányzatnak. Végül a rászoruló állampolgár számára ez biztonságot, a piaci viszonyok lehetőségét megteremti, és azok a lakbére k, amelyek nem támogatottak, tehát azok az állampolgárok, akik nem jutnak hozzá a támogatáshoz, azok a pénzek, amelyek szintén befolynak az önkormányzathoz, azok is bekerülnek ebbe a lakásalapba. Így aztán lényegében megváltozik a lakásszférára fordítandó elosztási rendszer, mindenféle költségvetési többlet nélkül, és az egész összeg egy lakásalapba koncentrálódik. Ezeket a gondolataimat elmondtam tárcánként, hiszen a szociális törvényt más tárca terjesztette elő, a helyi önkormányzatok címzett és céltámoga tását ugyancsak más tárca, a PMet is érintené, de elmondtam a BMben, a Népjóléti Minisztériumban, a PMben is, mindenhol a szakértők azt mondták, hogy jó, jó, de nagyon nehéz megvalósítani. Igen, mert valahogy kormányszinten nem összegeződnek ezek a külö n, gondolataimat támogató megnyilatkozásaik. Gondolkozni kellene a Kormánynak, sőt, módosítom: tenni kéne abban, hogy átgondoltabban, több tárcát is érintő kérdések a tárcákkal gondosabban egyeztetve kerüljenek a tisztelt Ház elé, vagy a régvárt nemzeti la káskoncepciója talán ebben megfogalmazódhatott volna. Úgy gondolom azonban, hogy még most sem késő ebben a szociális törvényben ezt a módosító indítványomat első lépésként elfogadni ebben az összefüggésben, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor megint szétesik a z egész, megint megvalósíthatatlan lesz, akkor megint nem lehet sem a céltámogatási rendszernél, nem lehet majd a lakástörvénynél megvalósítani, hogyha ezeket a lépéseket kihagyjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. A képernyőn megjelent Surján László miniszter úr neve. Kérdezem: most, a vita sodrában kíván felszólalni? (Dr. Surján László: Igen.) Surján miniszter urat illeti a szó. Felszólaló: Dr. Surján László népjóléti miniszter SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Nagyon rövid reakciót szeretnék a nagycsaládos ügyben említeni. Örülök, hogy a képviselő úr itt van, egy kicsit talán folytatom ezt a békés hangulatot – kormánypárti képviselővel szállok vitába, nem ellenzékivel. Mondanivalóm kettős. Az egyik az, valóban a nagycsaládosok szemlélete szerint semmifajta diszkriminációt nem kell tenni, minden gyereket megfelelő módon kell támogatni, és akkor akinek több van, nszer többet kaphat ebből a támogatásból. Kérdés azonban, hogy az ország itt tarte, és azt hiszem, ho gy a válasz egyértelműen az, hogy nem. Ha egy gyermek ellátásához 30%ban tudunk hozzájárulni – de mondjunk 40et – , akkor minden egyes gyermek egyfajta anyagi veszteséget jelent a családban. Most tessék megnézni a gyerekszám növekedésének függvényében a c salád anyagi viszonyait. Ha nem gyerekszámot, tehát nem darabszámot veszünk, hanem a statisztikai szemlélet szerint fogyasztási egységben gondolkodunk, ahol figyelembe van véve a gyerek életkora szerint a fogyasztás kisebb mértéke, ha ezenkívül még bekalku láljuk netán azt, hogy egy családban egymásnak is adódnak holmik, következésképpen a fajlagos költség kisebb, mindezek után is az fog kiderülni, hogy a család jövedelme a lélekszám gyarapodásával rohamosan csökken. Nincsen szó tehát még valódi pozitív disz kriminációról sem, hanem egy jelentős kár mérsékléséről. Ez vonatkozik mindarra, ami itt ma elhangzott, de vonatkozik az összes többi kérdésre is, és én azt szeretném, ha a döntéshozatalnál a tisztelt Képviselőház ezt az alapvető helyzetet figyelembe venné . Köszönöm a szót, Elnök Úr. (Taps.)
