Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8026-os szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - LAKOS LÁSZLÓ, DR. (MSZP)
188 tsztagok, milyen üzletrésszel és milyen vagyoncsoportot kaptak meg, és kik azok, akik nem árvereznek. Ez a ritkább. A gyakoribb az, hogy azt mondja, hogy a vagyonmegosztás nem történt meg, a közgyűlésen nem állapodtak meg, ebben az e setben értelmezhető egészen pontosan a (2) bekezdés, hogy a szövetkezet vagyontárgyait, valamennyi vagyontárgyat, mindazokat a vagyontárgyakat, amelyekre a közgyűlésen a megállapodás nem született meg, árverésre kell bocsátani. Ez magában foglalja azt, hog y azokat a vagyontárgyakat is árverésre kell bocsátani, amelyek bizonyos megszorításokkal, bizonyos különbségekkel, bizonyos eltéréssel a szövetkezetben maradók tulajdonát képezik. Tehát árverést úgy tartani, hogy… ugye elmondta azt is, hogy a többség álta lában leszavazza. Ha ez az alapállásunk, akkor azt mondjuk, hogy árverést tartani úgy a szövetkezet teljes vagyonáról vagy a még el nem döntött vagyonról, hogy a többség ebben ne vehessen részt, ezt egyszerűen nem tudom elképzelni. Nem tudom elképzelni, ho gy milyen technika ez. Ha ő beletette volna, hogy a többség ne vehessen részt az elkülönített vagyoncsoportra, akkor talán még súlyos vitákkal ezen lehetett volna gondolkodni, de így, hogy a szövetkezet egészének vagyontárgyai árverésre kerülnek – akár 10, nem tudom, hány százalék, az értelmezést kíván, amit Kiss képviselőtársam elmondott – , úgy, hogy csak a kiválni szándékozók és a kívülállók szerezhessenek tulajdont, ez egész egyszerűen fantasztikus. Most ezzel a speciális technikával tényleg el lehetne a zt érni, amit a beterjesztő az írásos, általános indoklásában megfogalmazott, a sérelmek megszüntethetők, mert egyszerűen a többséget, akik most a beterjesztése szerint esetleg visszaélnek a vagyonmegosztásban részükre biztosított többségi jogokkal, ebből az eljárásból kizárjuk, és a kívülállók úgy szavaznak és úgy döntenek, ahogy gondolják. A törvénytervezet 2. §ával kapcsolatban is rendkívül súlyos gondok vannak. Való igaz, hogy fennáll az a lehetőség, amit a képviselőtársam tárgyal, azt mondja, hogy ame nnyiben a vagyontárgytulajdonát üzletrésze fejében sem így, sem úgy nem szerezte meg, új eljárást kell kezdeményezni. Most elemezzük ezt is a másik végéről, mert az elejéről Kis képviselőtársam már elemezte. Most a közgyűlési megállapodás vagy az árverés s orán több okból nem szerezhet valaki vagyontárgyat. Nem szerezhet azért, mert nem jutott, nem szerezhet azért, mert rálicitáltak, nem szerezhet azért, mert nincs kedve hozzá, neki az a dolog nem tetszik. Elméletileg előfordulhat, hogy vagyontárgy van ott m ég szabadon, árverezhetne, van valóságos értéke, de nem tetszik. Ebben az esetben új árverést kezdeményezhet. Gyakorlatilag úgy tűnik, hogy ez a folyamatosságot, tehát a kiválási jog meghosszabbítását jelenti, holott, ha az árverezésen megtörtént a vagyonm egosztás, tehát a szövetkezet vagyontárgyai elkeltek, akkor új helyzet áll elő, és érdekes módon Gaál képviselőtársam ezt már részletesen ecsetelte. Az én megközelítésemben vagy az én értelmezésemben ebben az esetben nem arról a szövetkezetről van szó, ami ről az árverés vagy a vagyonmegosztás előtt, hanem egy új szövetkezetről. A tagok a szövetkezeti vagyon bizonyos csoportját megszerezték, eldöntötték, hogy kívülállóként vagy szövetkezetben maradóként kívánjáke ezt működtetni. Ha úgy tetszik, akkor ez egy olyan technika, megítélésem szerint, amikor vagyon szempontjából – nem alapszabály szerint – megalakultak az új típusú – ahogy önök használják – szövetkezetek. Ilyenkor nem értem, hogy miért kell vagy milyen alapon kell lehetőséget teremteni? Ezen még leh etne vitatkozni. Akkor mondom a másik technikát: ha a törvényt így fogadta volna el a Parlament, akkor az egyértelműen azzal a következménnyel járt volna, és Isépy államtitkár úr a maradók jogaira hivatkozott, amikor fejtegette a Kormány és az Igazságügyi Minisztérium véleményét, nekik is megvannak a jogaik. Ha ismerik és tudják a tagok ezt a technikát, akkor természetesen azonnal megszűnik a szövetkezetben maradó tagok kategóriája. Akkor mindenki kiválik. Olyan technika
