Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8026-os szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SIPOS IMRE, DR. (FKgP)
189 nincs, hogy ha én megkapom a magamét , akkor kiviszem, ha nem kapom meg, megint kiviszem meg megint kiviszem, a tulajdonjogot az árverésen valakik megszerezték. A törvény elfogadhatóan, meg helyesen, meg igazságosan azt mondja, hogyha szövetkezeti üzletrésze maradt valakinek, akkor tag maradt , csak tudnia kell, hogy akkor már nem abban a szövetkezetben tag, amelyikben korábban volt. Elosztották a tagok egymás között a rossz törvény rossz szabályai szerint ezt a vagyont. Ezt újból megismételni – egyszerűen nem működik. Tehát szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogyha ezt a technikát vezetik be, az első teljesen elfogadhatatlan, de ha ezt a technikát vezetik be, akkor az történik, hogy mindenki ki fog válni, kirekesztendő egy ilyen örökös bizonytalanságot. Arról nem is beszélve, hogy semmilyen előírás nincs a tagra vonatkozóan, hogy miért nem szerezte meg a vagyontárgyat. Még egyszer mondom, esetleg azért, mert az nem tetszik vagy ő mást akart. Akkor elméletileg önök megengedik egy tagnak, hogy a megmaradó szövetkezeteket – nem az összes árveré sen megszerzett vagy közgyűlési egyezséggel megszerzett vagyontárgy újrafelosztását, ha úgy tetszik, kezdeményezhesse, hanem mindig csak a megmaradót piszkálhassa. És ezt teheti akár úri jókedvéből is. Esetleg megoldást jelenthet erre Glattfelder Béla java slata, a bírósági út, de szerintem az sem gyakorlatias. Ha a szövetkezet vagyontárgyait ebben a megközelítésben, így megszerezte egy tag csoportosan vagy egyéni kiválóként, akkor szerintem az a méltányos, igazságos és elfogadható, hogy erre a technikára má r a szövetkezeti törvény rendelkezései vonatkozzanak, és ne az átmenetiek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Sipos Imre képviselő úrnak, kisgazdapárti képviselőnek. Felszólaló: Dr. Sipos Imre (FKgP) SIPOS IMR E, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is: nagy megdöbbenéssel láttam, hogy a magyar mezőgazdaság és a magyar vidék jövőjével kapcsolatos vitánál és törvénynél csak éppen tipikusan a mezőgazdaság parlamenti képviselői vesznek részt. Sajnos , a vitában viszont a Ház fog részt venni, és nem tudom, hogyan tudnak reálisan dönteni, amikor a pró és kontra érveket nem ismerik és nem hallották, hogy a törvényjavaslat vitájával kapcsolatban milyen pró és kontra érvek merültek fel. Ez csak személyes b enyomás. Való igaz, hogy mind a három törvényjavaslat érzelmileg, emocionálisan olyan problémákat vet fel, amelyek a vidék lakosságát, a szövetkezet tagságát, a már kiváltakat és a kívülállókat egyaránt foglalkoztatják. Nap mint nap találkozik az ember oly an problémákkal, amelyek az átmeneti törvény hiányosságaiból adódnak, és az embereket nyugtalanítják, kilátástalanná teszik a jövőjüket és nem tudják, hogy tulajdonképpen a vagyonukkal mi fog történni. Kivihetike, marade bent, és a szövetkezetek nagy rés zében, ha bent hagyja a vagyont, esetleg további adósságot termelnek, amely az üzletrészüket csökkenti. Én nem hiszem azt, hogy tisztán a törvény hibája, ami ezt a bizonytalanságot létrehozta, bár kétségtelen, hogy számos hibával rendelkezik. Jómagam egyik et sem szavaztam meg egy évvel ezelőtt. De hát engedtessék meg az, hogy amikor ezeknek a törvényeknek volt a vitája 1991ben, akkor a jelen problémák még nem voltak láthatók és nyilvánvaló, hogy ezért a döntés is az akkori viszonyokhoz képest alakult. (21. 20) De meggyőződésem, hogy nemcsak a törvény hibája, amit Gaál Antal képviselőtársam többször is hangsúlyozott, hanem a nem kellő végrehajtás, a jogszabályellenes végrehajtás az, amelyik itt a problémák zömét okozza. És nem hiszem, hogy egy rossz végrehajt áshoz kellene a törvényt igazítani.
