Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1991. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8026-os szám) általános vitája - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
186 Felszólaló: Glattfelder Béla (FIDESZ) GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Nagyon köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Igyekszem öt percen belül tartani a felszólalásomat, de mé g mielőtt az államtitkár úr elmenne … (A távozni készülő Isépy Tamás visszaül a helyére) …, tennék egy rövid megjegyzést azzal kapcsolatban, amit Zsiros Géza az előző törvényhez kapcsolódóan mondott. Zsiros Géza arról beszélt, hogy az átmeneti törvény 9. §ában a 6. §t idézi helytelenül az átmeneti törvény, utalva arra, hogy a tagokat milyen jogok illetik meg. Azt hiszem, ez az értelemzavaró hivatkozás a törvénybe egy tévedés folytán került bele. A 6. § ugyanis még az átmeneti törvényjavaslat tárgyalása so rán a mostani 7. §sal egyezett meg, és a 6. § a 7. § elé egy képviselői módosító indítvány formájában került bele. Sajnos, ennek az lett a következménye, hogy a 6. §t követő paragrafusok számozása eggyel növekedett, és ezt a törvény szerkesztői ugyan átv ezették a törvényen, viszont az ehhez kapcsolódó kereszthivatkozások nem kerültek átvezetésre a törvényben. Remélem, hogy az Igazságügyi Minisztérium ezen értelemzavaró hibák elkerülése végett a Közlönyigazgatóságnál kezdeményezni fogja a helyreigazítások közzétételét. (Zsiros Géza: Nem olyan ügy! Benne van!) Rátérve a törvényjavaslatra: Tisztelt Képviselőtársak! A most tárgyalt három törvényjavaslat közül én az utóbbit, a Gaál Antal képviselőtársam által benyújott törvényjavaslatot tartom a legtöbbre azért , mert ezen törvényjavaslat nem valamely politikai célok nyers képviseletére törekszik, hanem szakmailag indokolható problémákat is fölvet. Az 1. §ban foglaltakkal azonban nem értek egyet – bár a probléma jogos, de a megoldási javaslat szerintem nem támog atható. A képviselő úr ugyanis az indoklásban is elismeri, hogy ő egy törvényellenes, egy törvénytelen eljárássorozatot kíván ezzel a javaslattal megszakítani, méghozzá olyan módon, hogy az indoklásban és a javaslatban is helyesen idézett 39. § (3) bekezdé sét kívánja megismételni. Az első módosító törvényjavaslathoz kapcsolódóan mondtam el, hogy bár "Ismétlés a tudás anyja", és ez egy nagyon jó közmondás, a jogalkotásban nem szerencsés ezt az elvet követni. Ugyanis, ha valamely törvényt nem tartanak be, akk or nem úgy kell az ellen védekezni, hogy az említett rendelkezést megismételjük, hanem a bírósággal kikényszerítjük ezen rendelkezések betartását. A 2. §ban foglalt probléma azonban azt hiszem, lényegesen nagyobb alapon nyugszik, sokkal jobban ismerte fel a képviselő ezt a kérdést. Valóban az ugyanis a helyzet, hogy az átmeneti törvény kötelezővé tette a kiváló tagok számára a vagyon kiadását, azonban ennek mikéntjéről, technikájáról elfelejtett rendelkezni. A 33. § (1) bekezdése kimondja ugyanis, hogy a k iváláshoz nincs szükség a szövetkezet hozzájárulására, a (3) bekezdés szerint pedig a szövetkezet vagyonából a kiváló tagja jutó arányos részt – jogokat és kötelezettségeket – ki kell adni, és erről a közgyűlés határoz. Azt hiszem, ezen rendelkezések egyér telműek a tekintetben, hogy a kiválni szándékozó tagnak joga van kivinni a ráeső vagyonrészt, és ezt számára ki kell adni. A 2. §hoz benyújtott módosító javaslatom ezt a célt kívánja előmozdítani olyan módon, hogy ezen eljárás technikáját leírja. Azt java slom, hogy a 39. §, tehát a vagyonmegosztás előkészítése és a vagyonmegosztás közgyűlési határozata, 40. §részeket alkalmazzuk ezen esetben is, méghozzá olyan módon, hogy a 39. §ból ne kerüljön alkalmazásra az (1) és a (2) bekezdés, ugyanis ebben a vagyo nértékelést írják elő, illetve a nevesítésre vonatkozóan tartalmaznak szabályokat – nyilvánvaló: egy megismételt eljárásban ezek nem szükséges, hogy alkalmazásra kerüljenek. Ezenkívül javaslom – ahogy azt már Kis Zoltán képviselőtársam is elmondta – , hogy ilyen esetben ne legyen újabb árverés. Az első árverés – így maga a kiválási szándék is – valószínűleg azért hiúsul meg, mert a közgyűlés, illetve a kiválni szándékozó tagok között olyan nagy a nézeteltérés, hogy azt sem megállapodással, sem pedig egy árve réssel nem tudják feloldani.
