Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (6478-as szám) általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
155 agrártörvény is van, ami nem túl nagy erőfeszítéssel még ebben az évben meghozható lenne. Ilyen az agrárrendtartásról szóló törvény, ilyen a ma tárgyalt földművelési alapok, ahol az erdészet és a vadgazdálkodás antagonisztikus ellentétét is talán fel lehetne oldani bizonyos kompromisszumokkal. Ilyen az állategészségügyrő l szóló törvény, amely az ún. passzus vagy marhalevél behozatalát tenné lehetségessé és éppen a Békés megyei sertéspestis utalt rá, hogy ez legalább olyan sürgős, mert ha a tavasz táján még egy ilyen eset – ne adj' isten – előfordulna, az bizony az Európáb a való piaci lehetőségeinket szinte lehetetlenítené ezen a téren. Hadd tegyem hozzá, hogy még egy negyedik törvény is van, amiben szintén úgy tűnik, hogy formálódik valamilyen megegyezés, legalábbis a földkiadó bizottságokra vonatkozó, Kánya Gábor által be adott javaslat szintén azt a véleményt váltotta ki mind a hat pártban, hogy valamilyen formában a részaránytulajdonok kiadását rendezni kell, hogy tavaszig a részaránytulajdonosok rendelkezzenek egy átlátással arról, hogy mi is az ő tulajdonuk. E helyett, hogy ezen törvényeket tárgyalnánk és szavazóképes állapotba hoznánk, itt már hetek óta folytatjuk az iszapbirkózásunkat – Szabó Lajos képviselőtársam szerint forradalmi és egyéb más harcunkat – a fölött a néhány kis csatlakozó javaslat fölött, amit többek között Zsiros Géza és Cséfalvay képviselőtársam adott be, vagy a másik, amit Bogárdi képviselőtársam adott be, Kánya Gábor képviselőtársam segédletével vagy közreműködésével, amiről a múltkor már nagyjából megegyeztünk, hogy a cégbíróságok szakmai hivatal ának egy miniszteri rendelettel való megerősítése révén kiváltható lenne. Most akkor vagy komolyan vesszük a mezőgazdaság helyzetét és azt a négy törvényt próbáljuk szilveszter előtt megszavazni, ami szinte készen áll, vagy pedig akkor tovább folytatjuk ez t a propagandisztikus vitát, és az átalakulások utolsó hetében ilyen belenyúló törvényeket hozunk. Két részre bontanám a hozzászólásomat, az első részben arról szólnék, hogy a szövetkezetben dolgozó azon kisemberek, akiket a benyújtók szóban védeni akarnak , illetve azok a külső tulajdonosok, akik kistulajdonokkal rendelkeznek, azok végül is mennyiben mondhatók veszteseknek, nyerteseknek, végül is kiket akar védeni ez a törvény? Ebben az átalakulásban a vesztesek lesznek többen. Azok az emberek, akik eddig u gyan formálisan tagok voltak a tszekben, voltaképp azonban bérmunkásként jutottak biztos jövedelemhez, egzisztenciához. Lehet azt mondani, hogy termeltek a háztájiban zöldséget, ám mindezeket legtöbben a tszen keresztül értékesítették. Nekik maguknak nem voltak piaci kapcsolataik. Ha most bekövetkezik az a világ, amit Sárossy László, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára fogalmazott meg a közelmúltban egy kunszentmiklósi fórumon, vagyis a valóban döntési helyzetben levő tulajdonosok váloga ssák meg, kivel szövetkeznek, mire szövetkeznek, akkor az új tulajdonosok nem ezeket a kisembereket fogják választani. Velük nem szövetkezni akarnak majd, hanem legfeljebb napszámba hívni őket, versenyeztetve őket a Romániából érkezett olcsó és fekete munk aerővel. A törvény előírja, hogy a vagyonmegosztás során el kell különíteni a gazdaságosan, önállóan működtethető vagyontárgyakat. Volt is erre konkrét példa, a kiválni szándékozók kinézték maguknak a szolgáltatásokra bérbe adott egykori irodaházat, üzletr észük fejében ezzel akarnak kiválni. Vagyis néhányan meg szeretnék kaparintani azt a vagyonrészt, amivel nem kell dolgozni, nem kell befektetni, nem kell kockáztatni, csupán tartani a markukat a bérleti díjért. A többieknek meg ott maradna üzletrészként cs atorna, bekötőút, irodabútor, csupa olyan holmi, amiből egy fillért sem lehet már kivenni, de hozzátartozik a tsz vagyonához, valamikor pénzt adtak érte. Aki nem elég élelmes, annak élete munkája bele fog fagyni ilyen kacatokba, és ha megéhezik, mehet naps zámra az élelmesekhez, akik az önállóan, gazdaságosan működtethető vagyontárgyakat tudják kivinni a tszből. (18.40)
