Országgyűlési napló - 1992. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. december 21. hétfő, a téli, rendkívüli ülésszak 2. napja - A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (6478-as szám) általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
156 Az egyik oldalon a volt tulajdonosok, s örököseik, továbbá a zavarosban halászó szerencselovagok állnak. Nekik készült a termelőszövetkezet i átalakulási törvény, nekik készülnek Zsiros Géza és Cséfalvay Gyula törvénymódosító indítványai. Mi várható az új tulajdonosoktól? Hány munka nélkül maradt tsztagnak teremtenek majd munkahelyet, meddig tart majd náluk a munkaidő , milyenek lesznek a szociális körülmények, fizetike utánuk a társadalombiztosításnak járó összeget? Végiggondoljáke ma azok, akik tudnak termelni, de nem tudnak eladni, hogy ezek a családi klánok eladjáke majd a hozzájuk nem tartozó emberek áruját is, úgy is, mint most a tsz, vagy az eddigi háztáji jellegű árutermelést felszámoljáke ezek a változások? A tszben is volt sógor, koma, jó barát, de ott legalább fel lehetett lépni ellenük. A változások után viszont sem erkölcsi, sem jogi alap nem lesz ezt k ifogásolni. Milyen érzés lesz, amikor majd az MDF, FKgP által az eddigi közös vagyon javához juttatott nagygazda kilöki a köreihez nem tartozó, önkéntesen alakuló szövetkezetből, mondván, hogy komám, te nem tudsz gazdálkodni, nem férsz be a csapatba? A ter melőszövetkezetekből törvény alapján kivihető, önállóan és gazdaságosan működtethető vagyon megszerzésére kétféle csoportnak van esélye. Az egyik a kormánypártok által favorizált, ingyenes jogi tanáccsal ellátott, állandóan biztatott társaság, a másik a je lenlegi termelőszövetkezeti elit. Ennek legnagyobb része még a tszen belül van, neveltetése, erkölcsei arra intik, hogy ne hagyja cserben azokat a bérmunkásokat, akiknek csak a tszben biztosított az egzisztenciájuk. Ha azonban a koalíciós pártok törvényh ozási eszközökkel, a cégbíróságok befolyásolásával, állandó jogviták szításával mindenféleképpen szétverik a tszeket mostani formájukban, akkor a szövetkezeti agrárelit is bejelenti igényét a vagyon mazsoláira. Ők is ismerik a törvényt, nemcsak a pártkass zákból fizetett ingyen ügyvédek, és nekik még a szövetkezeti vagyon egyes részeiről is pontos ismereteik vannak. Ha a változás túlcsap egy bizonyos küszöbértéken, akkor megmozdul ez az elit is, és jogállami eszközökkel nem lehet tőle elvenni azt a lehetősé get, hogy a legértékesebb részeket kivegye és kivásárolja a közös tulajdonból. Az agrárelit mindeddig igyekezett egyben tartani a szövetkezeti közös vagyont. Ha viszont tagjait belekényszeríti a dilemmába, hogy vagy beszállnak a vagyonért folyó öldöklő har cba, vagy őket is kisemmizik és napszámossá teszik a kormánypártok által gerjesztett folyamatok, akkor nem kétséges, hogy az elsőt fogják választani. A többség, a bérmunkából élő kisemberek így is elszegényednek, cselédsorba jutnak. Az ő szavazatukra tehát akkor sem számíthat az MDF és a Kisgazdapárt, ha addig csűrik és csavarják a jogalkotást, a jogalkalmazást, hogy szétbomlasztják a legsikeresebben gazdálkodó szövetkezeteket is. Számíthatnak viszont arra, hogy a változások veszteseit az agrárelit ellen fo rdíthatják. Ha a radikálisoknak kiváló érveket szolgáltat majd a jogállamiság ellen, ha a kormánypártok által megszavazott törvények szerint nemcsak az ő támogatottjaik, hanem a tszelnök is be meri nyújtani igényét a közös vagyon gyöngyszemeire. Nem szava zatok megszerzése itt már talán a cél, még kevésbé egy vállalkozói alapon szerveződött mezőgazdaság megteremtése, hanem a zűrzavar keltése és állandósítása a magyar vidéken. Amíg a termelőszövetkezetek egyben vannak, addig az emberek nem fordíthatók szembe tömegesen egymással. Tagjaik adott esetben egységes erőként léphetnek föl érdekeik védelmében. A szélsőjobboldal fanatikusai két és fél év után nem számíthatnak illúziókra, arra, hogy a változások vesztesei a demokratikus választásokon szavazzák meg önmag uk vesztét. Úgy tetszik azonban, saját vereségüknél még a tszek felbomlasztásába kódolt anarchia is kedvesebb számukra – írja Tanács István A változások vesztesei című cikkében a Népszabadságban. (Zaj. Derültség. Közbeszólás a jobb oldalon: Miért nem a sa ját szavaidat mondod?) Most a saját szavaim voltak, mivel én olvastam föl őket. (Derültség.) Tanács István azt a problémát keresgéli, amit a Szocialista Pártnak is az eddiginél határozottabban meg kell fogalmaznia. Ugyanis nyilvánvaló, hogy két réteg érdek einek a védelme keveredik itt egybe, mégpedig, azért, mert ellenük egy egységes ellenségképpel lépnek föl számosan, legalábbis a kormánypárti képviselők közül.
