Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - Napirend előtt - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) - ELNÖK (Szabad György): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
532 Köszönöm szépen. Képviselőnő figyelmét a következőkre hívom fel. Ügyrendi javaslat az, ami a folyamatban lévő tárgyalás menetére vonatkozik. (Közbeszólás jobbról: Így van!) A mostani javaslata egy határozati indítvány jellegét viseli magán. Kérem, nyújtsa be írásban, és annak rendjében szavazni fogunk felette. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) Tisztelt Országgyűlés! Frakciótámogatással napirend előtti felszólalásra kért lehetőséget Ráday Mihály. Ráday Mihályt illeti a szó. (Zaj.) Csöndet kérnék szépen. Napirend előtti felszólaló: Ráday Mihály (SZDSZ) RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Köszönöm – Elnök Úr – a szót, és remélem, hogy ezt a kis türelmet a Háztól is megkapom. Amiről beszélnem kell, bár úgy tűnt, mintha személyes ügyben kaptam volna ki múlt szerdán, ahol nem volt módomban válaszolni, mert olyan körülmények között hangzott el az engem ért kritika, amikor már nem volt mód válaszolni, mert olyan volt a nap szerkezete. (Zaj.) Elnök Úr, kérem szépen… ELNÖK (Szabad György) : Ráday Mihályt illeti a szó. RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Azok számára, akik szerdán nem voltak itt, vagy nem látták ezt a közvetítést, elm ondom mindenesetre, hogy Bogárdi Zoltán képviselő úr mezőgazdasági témákban foglalkozott a Kormány kétéves munkájáról szóló napirenddel, és ekkor egyszer csak váratlanul azt közölte, hogy Ráday Mihály, aki rendkívül harcos városvédő volt anno, most a barát aival szemben nem elég harcos városvédő. Itt van leírva – pontosan ez a lényege. Azért tartottam szükségesnek, hogy napirend előtt válaszoljak, mert híve vagyok annak, hogy mindenki abban a fórumban, olyan fórumon adja meg a választ, ahol ellene a mondatok elhangzottak. Tehát én ezt mindig is tartottam, nem mindig sikerült betartani, viszont most egy hónapon belül ez a harmadik eset, úgyhogy kénytelen vagyok megszólalni itt, mert a másik két fórumon nem volt erre módom. (16.00) Interjúban kaptam éles szavú bírálatot két lapban két különböző témában. Egyik sem volt igaz, mind a kettőre megadtam a választ. Se a Fórum, se az Új Magyarország nem hozta le a választ, így nem tudtam a kérdésben a szokásos etikai módon eljárni. Itt most a következőket szeretném mond ani. Nagyon bosszankodtam a múltkor, majd amikor elmentem, akkor azt mondták egyesek, hogy nem vagyok normális, mert hiszen az, amit itt Bogárdi Zoltán tett, az nem más, mint eddigi munkám elismerése. Annak elismerése, hogy az a munka, amit csináltam, egys zemélyes intézményt csinált belőlem, és hogy mindenért én vagyok a felelős, ahol nem folyik városvédő munka igazán, hogyha lebontanak valamit vagy átalakítanak. Ezt én tulajdonképpen szívesen vállalnám, de nagyon nehéz ügy, hiszen évi hat darab műsor van, és rengeteg társadalmi munka mögötte. Én nem kívánom senkitől, hogy a rengeteg társadalmi munkát elismerje, de ami a televízió képernyőjén ennek a munkának az eredményeként megjelenik jó vagy rossz hír, azt meg lehet nézni. Annak tanúbizonysága maga a műso r vagy a megjelent újságcikk, és azzal kapcsolatban olyat állítani, ami nem felel meg a valóságnak, értelmetlen. Mint ahogy társaimnak, azoknak az embereknek, akik nagyon sokat dolgoztak ebben az országban azon, hogy a városvédő munka eredményeket érjen el , sokszor – hogy mondjam? – nehéz dolgozni, mert megpróbálják bemagyarázni nekik, hogy e mellett a párt mellett vagy a mellett a párt mellett kell megnyilvánulniuk. Szerintem – és ezt próbálom minden alkalommal elmondani – ez a fajta munka pártsemleges. Te ljesen mindegy az, hogyha egy házat le akarnak bontani, vagy át akarnak alakítani, vagy veszélybe kerül a nemzeti épített múlt bármely része, teljesen mindegy, hogy ki az ellenfél, az
