Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Dornbach Alajos): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
489 határozat értelmében, irreálisan rövid határidős kötelezettség mellett kellett elvégeznünk, nem sikerült jól. A törvényről államtitkár asszony már beszélt, én csak a koncepcióról szeretnék beszélni még. Sokan elfeledkeznek arról, hogy azért a Kormány 1991 decemberében elfogadott egy környezetvédelmi intézkedési tervet rövid és hosszú távra, amely – ha nem is fogalmazódott meg egy koncepció formájában, de gyakorl atilag meghatározta a Kormány számára a környezetvédelmi feladatokat, és minden tárca számára előírta, hogy saját programját ennek alapján dolgozza ki. (19.30) A minisztérium helyzete valóban nehéz. Nehéz egyrészt azért, mert – ezt elmondtam bizottsági ülé sen is – a legrosszabbul ellátott minisztérium, bér- és egyéb helyzetben, frusztrált és túlterhelt munkatársakkal, de ilyen körülmények között mégiscsak produkáltunk valamit. Hogy kit képvisel a miniszter, ez egy igen érdekes kérdés, és szeretném itt a nem túlságosan nagy nyilvánosság előtt elmondani, hogy én őszintén vallom azt, hogy a miniszternek egyrészt képviselnie kell a környezetvédelmet, természetvédelmet és más szakterületeit a Kormányban, ez kötelessége, ugyanakkor kötelessége képviselni a miniszt ériumban a Kormány összkormányzati érdekeit is, ezt a kettőt egyensúlyban tartva látja el jól a feladatát. Ebből következik az is, hogy óhatatlanul kompromisszumokba kényszerül, nyilván vitatható és vitatandó, hogy milyen, jó vagy rossz kompromisszumokba k ényszerül bele. Ha már a sajtót emlegette képviselő úr, én nem tudtam figyelemmel kísérni a sajtót a múlt szerdai bizottsági tárgyalás után, mert nem voltam itthon, utólag ugyan átnéztem, de nyilván csak futólag. De én úgy gondolom, hogy abban egyetértünk – és ez a lényege annak, amit mondott – , hogy a sajtó nem kezeli megfelelően – a tömegkommunikáció általában – a környezetvédelem ügyét, hiszen csak akkor foglalkozik ezzel a témával, hogyha valami botrány van kipattanóban vagy szenzációról van szó. Hadd m ondjak erre egy jellemző példát. Hazajöttem péntek este Norvégiából, ketten vártak a repülőtéren, két újságíró. Elmondtam – több percen keresztül – , hogy milyen valóban komoly eredményeket tudtunk ott elérni kétoldalú tárgyalások során, mind a két újságíró zárókérdésként feltette, hogy "és mi van Bős – Nagymarossal?" Elmondtam fél percben, ez a fél perc megjelent, a lényegi kérdésekről egy szó sem a sajtóban. Szóval ilyen körülmények között végzi a minisztérium a munkáját, és úgy gondolom, hogyha a kormánybes zámoló valóban nem abban a terjedelemben és összefüggésben – a területfejlesztést is beleértve – foglalkozik ezzel a témával, ami a minisztérium érdemi munkáját tükrözné, s valóban jelzi azt, hogy a kormányzaton belül sincs egészen helyén a környezetvédele m, úgy gondolom, hogy az a minősítés, amelyet a bizottság a minisztériumra vonatkozóan – majd tegnap a Kormányra vonatkozóan – e tekintetben tett, mindenképpen túlzottnak minősíthető. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Gál Antal… (Ráday Mihály jelentkezik. – Szabó Iván: Ne bízzuk el magunkat!) …Ráday képviselő úr viszonválaszra kér és kap szót. Felszólaló: Dr. Ráday Mihály (SZDSZ) RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Én először elnök úr, csak azt szerettem volna kérni, hogy a jegyzőkönyvben – merthogy kollégám figyelmeztetett, hogy valamit nem pontosan fogalmaztam – korrigáljanak, de miután úgy tűnik, hogy a miniszter úr nem értett, akkor el kell ismételnem. Ez ugyanaz a téma. Tehát a jegyzőkönyv kedvéért az aznapi Híradóról beszéltem és a másnapi kormánypárti lapokról beszéltem, ahol – és most hozzáteszem – csak a sajtótájékoztatóról jött le tudósítás. A többiben, tehát beleértve az Egyenleget és a másnapi újságokat is, lejött mind a kettőről. Tehát én ezt mondtam…
