Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. november 10. kedd, az őszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
1778 Nevezetesen arról szeretnék beszélni, hogy hogyan is érinti az emberek mindennapi életét a munkanélküliség. Néhány adatot idéznék fel, amelyek nem a munkaügyi központok statisztikáiból, hanem külön a foglalkoztatási viszonyokra irányuló statisztikai hiv atali felvételből származnak. Tehát nem a munkanélkülieket, hanem az egész népességet veszik célba. Mindenkit megkerestek, pontosabban egy mindenkiből álló statisztikai mintát és ezen vizsgálták a foglalkoztatási aktivitást. Az összszámokat tekintve nem t úl nagy az eltérés a munkaügyi központok adatai és a KSH úgynevezett ELAR vizsgálatának az adatai között. Azonban a következő szívszorongató és torokszorító tények kerültek napvilágra. A munkanélküliségben sokkal súlyosabban érintett a férfilakosság, mint a női, és a férfilakosságon belül is sokkal súlyosabban érintettek a fiatalok, mint az egyéb férfilakosság. A munkanélküli férfinépesség 40%a 30 éven aluli, és a munkanélküliségi ráta a 15 – 19 éves népességben 25% feletti. Nagyon magas, 13,1%os, tehát az ELÁRvizsgálat időpontjában az összességet másfélszeresen meghaladó a 20 – 25 éves férfinépesség munkanélküli rátája. Talán azzal egészíteném még ki ezeket az arányokat és ezeket a számokat, hogy a munkanélküli férfiak 70%a nyolc általánost végzett teljes s zakképzetlen vagy szakiskolát végzett. Ezek szerint zömében fiatal ember, és a munkanélküliség által sújtott háztartásoknak, családoknak egy igen jelentős része, az egyharmada 4 vagy 5 tagú háztartást alkot, tehát nagycsaládokról van szó. Ezen belül is tov ábbi súlyosabb oldalt képviselnek azok a nagycsaládok, ahol nem egy, hanem több munkanélküli van a háztartásban. Végezetül ezeket a munkanélküli adatokat kiegészíteném még eggyel, nevezetesen a munkanélküliség eloszlásával településtípusok szerint. Ez az a dat már a munkaügyi központoknak egy adatfeldolgozásából származik, s azt állapítják meg, hogy míg a budapesti lakosság körében a munkanélküliség 5%os, az 5 vidéki nagyvárosban 89%os, addig a megyeszékhelyeken 10%os, a vidéki városokban 11%os, a falva k lakosságát tekintve pedig 18%os. Tehát ezekből a munkanélküliségi adatokból előttünk áll az a kép, hogy milyen társadalmi csoportok és milyen életformacsoportok is alkothatják zömében azokat a munkanélkülieket, akik a '90es, '91es és '92es év folyamá n kiszorultak a foglalkoztatásból. Elsősorban falusi népességet, falun élő népességet, fiatal férfinépességet, olyan embereket, olyan munkavállalókat, akik falun élnek ugyan, de nem mezőgazdaságban foglalkoztatottak. Hiszen a mezőgazdasági munkanélküliség még nem jelent meg a statisztikákban. Azoknak, akik egy kicsit is ismerik a magyar társadalmat, nem meglepő, ha ezt a munkanélküli tömeget az ingázók, korábban ingázó munkavállalók tömegeivel azonosítjuk – nyilvánvalóan azonosításról ha nem is lehet szó, d e súlyos részesedésről a munkanélküliségben – , vagyis olyan falusi lakosokkal, akik sem a faluban, sem a városban nincsenek otthon. (9.40) A falu számára, hiába bejelentett lakóhelyük a falusi lakóhely, nem jelentek meg a helyi társadalmi életben, nem isme rősek, nem illeszkedhettek be a falusi intim viszonyok közé. Ott családjaik csak a gyerekeken és a nőkön keresztül voltak jelen, mint mindenkor szociális segítségre szoruló népességrész. Ezek a fiatal férfiak, tehát a tegnapi ingázók maguk, illetve a tegna pi ingázó szakképzetlen vagy nagy erőfeszítésekkel szakmunkásbizonyítványt szerzett gyerekeink mint egy idegen megszálló sereg visszaáramlottak a falvakba, és ott nem tudnak velük mit kezdeni, sem ők saját magukkal, sem a falusi társadalom velük. Bizonyos visszaáramlás folyik a városba. Ezek a riasztó életformák és riasztó jelenségek a nagyvárosi népesség előtt mint önkényes lakásfoglalások, mint hajléktalanok és természetesen a kriminalitás mindenkori utánpótlása jelenik meg. De ezen az idegenségen kívül, amit a feloldhatatlan, megemészthetetlen munkanélküli tömeg jelent elsősorban a falvak és vidéki városok számára, számos más idegen is megjelent a magyar
