Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
994 büntetnek és nem mindig vonják felelősségre azokat, akik titokban végeztetnek abortuszt, amelynek sokszor nagyon tragikus mellékhatásai vannak. Az államhatalom felad ata: mindenki jogait védeni, s a gyengéket támogatni. Ezért feladata a téveszméket korrigálni. Nem szükséges, hogy a törvény mindent büntessen, de egyetlen törvény sem ellenkezhet a legfőbb természeti törvénnyel. Attól, hogy a törvény nem büntet egy cselek edetet, attól a cselekedet tisztességessé, erkölcsössé még nem lesz, mert abban a pillanatban a törvény megszűnik törvénynek lenni. Az államnak ezzel szemben inkább az lenne a feladata, hogy olyan törvényeket alkosson, amelyek minden születendő gyermeket e mberhez méltó körülmények között fogadnak a Földön. Tisztelt Országgyűlés! Ha az emberek, az emberiség – már ezt nem megkülönböztetésként mondom – , de a fehér ember nem fog tudni ezen a vonalon gyökeres változtatást előidézni, akkor lassan oda jutunk, hogy az emberiség kétharmada mohamedán lesz, illetve a mohamedánok annyira elszaporodnak, hogy a fehér ember minoritásba szorul. (Zaj, derültség a bal oldalon.) Így van! Az abortusz miatt több az áldozatok száma, mint a háborúk okozta haláleset. Ha nem tudjuk meglátni ennek a következményeit, akkor nagyon nehéz helyzetbe jutunk. Hollandiában például évi 20 000 az abortuszok száma, ebből 6000et mondanak indokoltnak. Nálunk egy házasságra 1,8 gyerek jut, és ha ez nem változik meg, akkor lassan olyan helyzetbe ju tunk, mint az Amerikai Egyesült Államok, ahol importálni kellett a munkaerőt. Az abortusz ellen azt kell tenni, amit a körülmények megengednek. Olyan törvényre van szükség, amely visszaszorítja az abortuszt. Az asszonyokat fel kell világosítani, de csak ol yan orvosok adjanak tanácsot, akik már eleve abortuszellenesek. Angliában például az orvosok tartózkodnak attól, hogy ilyen ügyben tanácsot adjanak. Ha a nő teherbe esik és válaszút elé áll azért, mert kilátástalannak látja a gyermekének a felnevelését – e lsősorban anyagiakra gondolok, meg egyéb olyan körülményre, ami ezt problematikussá teszi előtte – , akkor az a feladata az embernek, a törvénynek, hogy megszüntesse azokat az akadályokat, amelyek ezt az asszonyt válaszút elé állították. Szeretnék még néhán y statisztikai adatot ismertetni. 1989. évi magyar statisztikai könyv szerint 1970ben Magyarországon 192 000 abortusz volt. Ez volt az az idő – talán még emlékeznek rá – , hogy "kocsi vagy kicsi". Hát kocsi lett, ma már majdnem hárommillió a gépkocsik szám a, milyen jó lenne, ha hárommillió gyerek lenne. A továbbiakban még azt szeretném bejelenteni, hogy a törvényjavaslatot a magam részéről, és a Kisgazdapárt egyes tagjai részéről elfogadásra ajánlom. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Megadom a szót Kovács Pálnak, a Magyar Szocialista Párt vezérszónokának, s átadom az elnöklést Dornbach Alajos alelnök úrnak. (Szórványos taps.) (Az elnöki széket dr. Dornbach Alajos foglalja el. – Az elnökváltással egy időben jegyzőváltás: Glatt felder Béla helyét Kóródi Mária foglalja el.) Felszólaló: Dr. Kovács Pál, az MSZP képviselőcsoport nevében KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igazuk van azoknak, akik úgy gondolják, hogy ennek a törvénynek az elfogadása próbak öve, próbatétele a magyar demokráciának. Nemcsak azért, mert próbatételt jelent a törvény tartalma, hanem a hozzá vezető út miatt is. Hiszen hogyha előjönnek a vita során – amely a törvény megalkotásához feltehetően el fog vezetni – olyan felfogások, amely ek azért tiltanák – legalábbis a fehér emberek körében – az abortuszt, nehogy elszaporodjanak a mohamedánok, akkor garantált, hogy a demokráciánk e törvény során is csorbát fog szenvedni.
