Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - KOVÁTS LÁSZLÓ, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
993 a fentebb kifejtett természeti törvényt, amely minden körülmények között védi a magzat életét a fogamzástól kezdve. Éppen ezért sem a Parlament, sem más, úgynevezett illetékes hatóság nem vál toztathatja meg úgy a jelenlegi természeti törvényt, hogy az figyelembe ne vegyen olyan eseteket, amelyek létfontosságúak ennek megítélésénél. Bármelyik ország parlamentje vagy illetékesnek tartott hatósága csakis azt mondhatja ki, hogy a művi magzatelhajt ás nem engedhető meg bizonyos eseteket kivéve. A Kisgazdapárt irányjelszava: "Isten, haza, család". Az Isten által kinyilatkoztatott tízparancsolat közül az 5. azt mondja, hogy "Ne ölj!". Az öl, aki kioltja valakinek az életét. A magzat már fogantatásától kezdve ember. Emberi élettel rendelkezik és joga van az élethez. Ezen élet felett nem rendelkezik más, nem rendelkezhet más, csak az Isten, bárki más, ha a magzat életének kioltására törekszik, vagy azt elősegíti, az jog szerint gyakorlatilag gyilkosnak ne vezendő. Néhány szempontot szeretnék ismertetni, amely talán elősegíti a döntést. Nem lehet nem csodálkozni azon, hogy miközben az emberiség fellép a halálbüntetés s a háború minden fajtája ellen, másrészt pedig követeli az abszolút vagy korlátozott szabad ságot a művi vetélést illetően. Világnézeti pluralizmusból nem következik az etikai pluralizmus. A legkevésbé akkor, amikor másnak a legalapvetőbb és elidegeníthetetlen jogáról van szó, tudniillik az élethez való jogról. Sok világi ember, különösen orvosok , családapák, családanyák nyilatkoztak erről ebben a kérdésben. Ugyancsak több egyháznagyi konferencia és egyéb intézmény mondta el erről a véleményét. Az egyház mindig hirdette és hirdetni fogja, hogy az emberi életet óvni, védeni kell. Már Tertullianus i s hirdeti, hogy emberölésnek számít, ha "…megakadályozod, hogy szabadon megszülethessen a magzat". Minden emberi lénynek legalapvetőbb joga önmagát birtokolni. Elsődlegesen az életét. Erről az életről senki más személy nem rendelkezhet. A morál feladata az egyén és a társadalom kölcsönös jogkötelezettségeit definiálni. Mégis vannak jogok, amelyek fölött senkinek nincs joga dönteni, pusztán kötelességei vannak, tudniillik azokat védeni kell. Ezeket nevezzük mi emberi jogoknak. Az emberi személy elsődleges jo ga: élni. A társadalomnak, bármilyen hatalmi formát öltött magára, nincs joga egyeseknek védeni az életét, például eltörölve a halálbüntetést, mondjuk a rablógyilkosét, másoktól pedig megtagadni azt a védelmet, színre, fajra, vallásra, nemre vagy éppen éle tkorára való tekintettel. Az ilyen különbségtételt gyakran fasizmusnak szokták nevezni. (11.30) Ha ugyanis elfogadhatóvá tesszük az életkor szerinti diszkriminációt, holnap már az aggastyánt sem fogja védeni a törvény. A megtermékenyített petesejt új élet, amely már sem az apa és sem az anya élete. A természettudomány tanúsítja, hogy a fogamzás pillanatától kezdve egy meghatározott genetikai program indul el, az omnipotens sejtből más élőlény nem is fejlődhet ki, csak ember. Mindettől függetlenül nem a biol ógia és az orvostudomány, hanem a filozófia és az erkölcstan feladata dönteni az emberi személy létének pillanatáról. Egyesek – a női emancipációra hivatkozva – próbálnak érvelni. A nő természeténél fogva életadásra hivatott, és nem a megfogamzott élet kio ltására. De még ha elfogadnánk is ezt a beteges vágyat, akkor is tudomásul kell venni a nőnek, hogy jogait mások élethez való joga korlátozza. Az abortuszt lehet, hogy technikailag tökéletesítik és veszélytelenebbé teszik, ez azonban az erkölcsi minősítése n semmit sem változtat. A tökéletes technika ugyanis nem jelenti azt, hogy mindenre felhasználható, lásd az atomenergiát. Sok országban a törvényhozást illetően vitatkoznak az abortuszról. Minden ország jóformán tiltja és bünteti a gyilkosságot. Sok ország ban ez magába foglalja az abortuszt is. Ám éppen napjainkban lehetünk tanúi annak, hogy sok helyen kísérleteznek a büntetés csökkentésén. A pluralizmusra hivatkozva nem világos, hogy egy olyan országban, ahol a többség keresztény, miért a kisebbség vélemén ye lesz elfogadhatóvá? Igaz, hogy ahol a törvény szankcionálja is az abortuszt, nem mindig
