Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - RÓZSA EDIT, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
990 Felszólaló: Rózsa Edit, az SZDSZ képviselőcsoport nevében RÓZSA EDIT, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök úr. Tisztelt Országgyűlé s! Azt gondolom, e vita során is vannak olyan kérdések, amelyekről egyformán vélekedhetünk. Remélem, ezek közé az igazságok közé tartozik az, hogy az állam hatalma nem arra való, hogy egyik ember felfogását rákényszerítse a másikra, hanem hogy biztosítsa m indannyiuk számára, hogy a maga felfogása szerint élhessen. Ha ebben a vita elején meg tudunk egyezni, akkor nem lesz nehéz dolgunk, hogy olyan törvényt fogadjunk el, amelyet a magyar társadalom tőlünk megkíván. Remélem, a vita végén többségünk abban is eg yetért majd, hogy nem térhetünk vissza a tiltás egyszer már megismert eszközéhez. Csak olyan módszerekkel – gazdaságiakkal, oktatásiakkal – lehet küzdeni az abortusz visszaszorításáért, amelyek egyúttal meghagyják a nők számára a szabad döntés jogát. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A terhességmegszakítás szabályozásáról két törvényjavaslat került az Országgyűlés elé. Mindkettőnek van A- és Bváltozata. Az egyiket az SZDSZ képviselői nyújtották be még márciusban. Indítványunk Aváltozata kimondja, hogy a terhesség 1 2. hetének végéig a terhes nő kérésére el kell végezni a műtétet. A Bváltozat kezdettől indokokhoz köti az abortusz engedélyezését. Az indokokat azonban úgy határozza meg, hogy az engedélyező ne dönthessen önkényesen, és a műtétet kérő nő ne kerüljön olya n helyzetbe, amikor hatósági úton kényszerítik a nem kívánt terhesség kihordására. A másik javaslatot a Kormány terjesztette be. Ennek is két változata van. Avariánsa a szabaddemokrata Aváltozat szöges ellentéte. Ez szigorúan tiltó törvény volna, amilyen hez hasonlót az európai demokratikus országok közül csak Írország ismer. Ismerte viszont Ceausescu Romániája és Rákosi Magyarországa. A kormányjavaslat Bváltozata viszonylag közel áll a szabaddemokrata Bváltozathoz, bár jelenlegi alakjában nem nyújt olya n egyértelmű védelmet a nő kiszolgáltatottságával szemben, mint a mi javaslatunk. Sajnáljuk, hogy a kormánypárti többség elvetette a szabaddemokrata törvényjavaslat tárgyalásbavételét. Indítványunk fél éve vár megvitatásra. Ha a vita már tavasszal elkezdőd hetett volna, sokkal nagyobb lett volna az esély, hogy kiérlelt és megnyugtató törvény születik. Tudomásul vesszük azonban, hogy a Parlament a Kormány indítványát tárgyalja és ehhez alakítjuk ki álláspontunkat. Még mielőtt erre rátérnék, miniszter úr is em lítette, hogy megjelenik közvéleménykutatásokban a társadalom akarata. Én ezt szeretném kicsit demonstratívabb módon bemutatni. Szeretném bemutatni önöknek azt a közvéleménykutatást, amely nem olyan régen készült, amely szerint a felnőtt társadalom 70%a vallja azt, hogy engedélyezni kell minden esetben az abortuszt. Jól látható ezen a táblázaton, hogy ezzel szemben 4% vallja azt az álláspontot, hogy az abortuszt tiltani kell, az abortuszt nem kell engedélyezni. Ezen belül, a 70%on belül szeretnék én elm ondani egy érdekes arányváltást, hiszen ez a 70%- '90ben és '92ben is megegyezett, ugyanakkor ezen belül duplájára nőtt azok száma, akik szerint az abortuszt minden esetben indoklás nélkül kell engedélyezni. Nos, ezek után ismertetném álláspontunkat. Nég y elv vezetett bennünket, amikor meghatároztuk viszonyunkat a Kormány törvényjavaslatához. Először: az abortusz nem fogadható el rutinszerű családtervezési eszközként, de az abortuszok számát nem kényszer útján kell csökkenteni. A megtermékenyülés utáni ál lapotot a magyar nyelv kétféleképpen nevezi meg: terhes állapotként és áldott állapotként. Meggyőződésünk szerint a terhes állapotból törvényi tiltással nem lehet áldott állapotot csinálni, legfeljebb tragédiák sorozatát. Másodszor: az állam kényszerítő ha talma nem arra való, hogy egyik ember életfelfogását, világnézetét ráerőszakolja a másikra, hanem hogy mindenki számára lehetővé tegye, hogy saját
