Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
982 egy későbbi időpontban a nő által kívánt terhesség kihordásának esélyeit. Magyarországon az abortuszok száma rohamos növekedésének a méhnyakelégtelenség és a koraszülések számának növekedése is következménye lett. Azok a törekvések, amelyek ki akarják iktatni az abortuszt a születésszabályozás mindennapos gyakorlatából, nemcsak az éppen megfogant életet védik, hanem a következő gyermek megszületésének esélyét is. (10.30) Ebben a felfogásban már benne van a nép esedéspolitikai vonatkozás egyik lényeges eleme. Az a gondolat azonban, amely szerint a magzatelhajtás teljes tilalma a népességszám növekedését eredményezi, tudományosan nem támasztható alá. A szaktudomány tapasztalata alapján kimondható, hogy az abortusz sem pozitív, sem negatív irányban nem népesedéspolitikai eszköz. Tisztelt Ház! A tervezet – mint tudják – nemcsak az abortuszkérdéssel foglalkozik: a bevezető részben szereplő fontos kiindulási pontok rögzítése után számos olyan intézkedést sorol fel, ame lyek a magzatok fokozott védelmét szolgálják. Nem tér ki azonban a tervezet néhány fontos kérdésre, amelynek itt lehetne a helye: elsősorban a modern biotechnológia kihívásaira gondolok, mint például az úgynevezett in vitro fertilizáció – köznapi néven: lo mbikbébiprogramok – , vagy az ezzel részben összefüggő béranyasági kérdések kívánnak törvényi szabályozást. Ezeken a területeken azonban még csak a szakmai előkészítés folyik, így a jelen tervezet benyújtásával nem késlekedhettünk: az Alkotmánybíróság határ ozata sürgetett. Alkalmas időben – akár ennek a törvénynek a kibővítésével, akár egy átfogó egészségügyi törvény keretei között – e területek is törvényi szinten szabályozhatók lesznek. A továbbiakban azokat az alapvető elveket foglalom össze, amelyek törv énytervezetünk szemléletét teszik világossá. A büntető törvénykönyv a magzatelhajtás büntetéséről rendelkezik. A tervezet nem helyezi hatályon kívül ezt a rendelkezést. Az ellentmondásnak, amely a büntetendő magzatelhajtás és az azt olykor mégis lehetővé t evő jelen tervezet között található, az a feloldása, hogy a törvénytervezet megengedő részeit olyan esetek felsorolásának tekintjük, mely esetekben a Btk. alapján járó büntetést nem hajtják végre. Ez a szemlélet annak az előbb már mondott állításnak felel meg, mely szerint az abortusz mindenképpen rossz dolog. Ebben az értelemben tervezetünk nem engedélyezi, hanem tűri bizonyos meghatározott esetekben az abortusz végrehajtását. Az abortusz jogi szabályozásakor gondolkodásunk kiindulópontja megszabja, hogy m ilyen végkövetkeztetésre jutunk. A természettudomány mai ismeretei szerint az új élet keletkezésének pillanata a fogamzás. Biológiai szempontból értelmetlen lenne azzal foglalkozni, hogy a meg nem született lény embere vagy sem: ha a magzat él, élete nem lehet más, mint emberi élet – még ha ennek vannak is más életszakaszoktól eltérő sajátosságai. Aki ezt az egyszerű helyzetet megérti, illetve ebből indul ki, a magzat életéről nem rendelkezhet másképp, mint más emberek életéről. Minél védtelenebb és kiszol gáltatottabb egy ember, annál több védelmet érdemel. Ez a szemlélet tükröződik a törvénytervezet Avariánsában. Ez a megközelítés alkotmányos, s megfelel annak a gondolatnak, mely szerint a magzat személyiségi jogokkal rendelkező, jogképes tagja a társadal omnak. Már volt szó arról, hogy a fenti felfogás él társadalmunkban, de nem általános. Ahhoz, hogy ennek a felfogásnak törvényhozási úton valóban érvényt lehessen szerezni, sok ember gondolkodásának kell átalakulnia – nem elsősorban itt a Parlamentben, han em az egész országban. Amikor a másképpen gondolkodó állampolgárokra gondolok, nem szavazók kegyét keresem. Törvényhozó munkánk gyakori tapasztalata, hogy nem működnek azok a törvények, amelyek megvalósításához nincs meg a megfelelő társadalmi akarat. Amik or törvénytervezetünk szövegébe az Avariánstól lényegesen különböző Bvariánst is beiktattuk, nem holmi rövid életű népszerűséget hajhásztunk, hanem olyan megoldást kerestünk, amely ismeri a társadalom mai gyakorlatát és
