Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 13. kedd, az őszi ülésszak 14. napja - Határozathozatal a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A magzati élet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
983 gondolkodását, s megnyitja a lehet őségét annak, hogy hosszú és nehéz munkával ez a gondolkodás megváltozhassék. Az előterjesztő – bár saját hitével és felfogásával csak az Avariánst tartja összeegyeztethetőnek – nem nyilvánítja lelkiismeretlennek, gyilkosnak vagy nemzetárulónak azokat, ak ik viszont csak a Bvariánst tartják hasznosnak és megvalósíthatónak. Az Avariáns vagy esetleg egy annál még szigorúbb változat az elméletileg helyes megoldás. A Bvariáns megvalósulása elősegítheti, hogy egy idő múlva társadalmunk nagy többsége kiiktassa – önként – az abortuszt a mindennapos gyakorlatból. Kérem, képviselőtársaim gondosan mérlegeljék e két megoldás értékeit, s lelkiismeretükre hallgatva, a nemzet érdekében érzett felelősségüktől vezetve hozzák majd meg döntésüket. Azok a polgártársaink, ak ik az úgynevezett szabad abortusz hívei, azt kívánják, hogy ennek jogosságát a törvény ismerje el. Világosan meg kell mondanom, hogy a jelen törvénytervezet ezt nem teszi meg. A Bvariáns ugyan sokak számára lehetővé teszi, hogy éljenek ennek a beavatkozás nak a lehetőségével, de soha nem engedélyezi magát a beavatkozást, tehát nem veszi el a döntés felelősségét a beavatkozás kezdeményezőjétől. Nem lehet ugyanis arra törekedni, hogy egy mindenki által rossznak és elkerülendőnek tartott beavatkozást a társada lom helyesnek és méltánylandónak tekintsen. Az évekkel ezelőtt működtetett úgynevezett ABbizottságok nemcsak azért voltak rosszak, mert formálisan végezték a dolgukat, hanem mert az engedélyek mechanikus kiadásával magukra vették a döntés felelősségét, és mintegy szentesítették a fennálló gyakorlatot. A korábbiakban már érintettük azt a kérdést, hogy a jelenlegi mintegy 90 ezer abortusz mindenfajta felfogás szerint is igenigen nagyszámú beavatkozás, s mind az egyéneknek, mind a társadalomnak az az érdeke, hogy mihamarabb a lehető legkisebb számra csökkenjen. Pusztán ellenpropagandával azonban alig lehet hatékonyan fellépni a mai, immár három és fél évtizedes gyakorlat ellen. A törvénytervezet korlátozó és megelőző elemeket egyaránt tartalmaz, és ezek alkal mazásától a mai káros és kóros gyakorlat megváltoztatása remélhető. A különböző államok joggyakorlatában többféle korlátozási technika fordul elő. Tervezetünk ezeket egymás mellett alkalmazva arra törekszik, hogy előnyeik érvényesüljenek, hátrányaik vissza szoruljanak. Az anya egészségének védelme indokolja azt a korlátozást, mely szerint abortuszra nem kerülhet sor bármikor, hanem csak a fogamzást követő meghatározott időszakban. Nyilvánvaló ugyanis, hogy minél közelebb van a szülés időpontja, annál több ve széllyel jár a beavatkozás. Ennek az időhatármodellnek az alkalmazása azonban nem látszik összeegyeztethetőnek az Alkotmánybíróság döntésével, szükség van arra is, hogy a Parlament határozza meg azokat az okokat – az úgynevezett indikációkat – , amelyek ese tén sor kerülhet a beavatkozásra. Tervezetünk ezenkívül bizonyos eljárásokat kíván azoktól, akik nem kívánják megszülni gyermeküket: kötelező várakozási időt és kötelező tanácsadást írunk elő. Ezek az elemek ugyancsak megvannak sok más ország gyakorlatában , nem sértik az emberi jogokat, hanem növelik a döntés felelősségét és egyben a lakosság ismereteit. Az elmúlt évtizedekben ugyanis, sajnos nagyon egyoldalúan informálták ezekről a kérdésekről a lakosságot: eltávolították kórházi állásaikból azokat a szülé sznőgyógyász orvosokat, akik nem voltak hajlandók ezt a beavatkozást elvégezni; megakadályozták, hogy olyan szakcikkek jelenjenek meg a szaksajtóban, amelyek akár az abortusz ártalmaira, akár a gyermeknek az abortuszindikációnak akkoriban kikiáltott esete kben történő esetleges vállalhatóságára céloztak; még az is előfordult, hogy lelkészt kényszerítettek lelkipásztori munkájának feladására csupán azért, mert a szószékről hirdette az abortusz ártalmait és meg nem engedhetőségét. Nem állhatom meg, tisztelt H áz, hogy meg ne említsem: ez lett a sorsa a magyar Parlament épületét tervező Schulek Frigyes unokájának, Schulek Tibor evangélikus lelkésznek is. (Közbeszólások, zaj.)
