Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 7. hétfő, az őszi ülésszak 2. napja - A központi költségvetés 1993. évi irányszámairól és a költségvetés-politika főbb kérdéseiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
97 Erőteljes a mikrogazdaság, a mikrovilág alkalmazk odása is, szaporodnak a vállalkozások, jelentős a külföldi tőkebeáramlás, a lakosság pedig mindinkább piacgazdasági gondolkodást követ. Ugyanakkor objektív és szubjektív okok, késlekedések miatt számos és súlyos gonddal küszködünk. Lemaradásban vagyunk a k ormányprogramhoz képest, amelyet fő irányaiban, szellemében változatlanul az egyetlen megvalósítható és sikert hozó, az ország felemelkedését biztosító programnak tekintünk. Mégis szembe kell néznünk azzal, hogy az átalakulással elkerülhetetlenül együtt já ró recesszió mélyebb és tartósabb, a belső pénzügyi egyensúlytalanságok, a költségvetés növekvő hiánya, a társadalombiztosítás bizonytalan helyzete, az állami vállalatok és a mezőgazdaság lassú átalakulása, a csődhelyzetek, a szociális bizonytalanság és a jövedelmi különbségek radikális megváltozása, az államháztartási reform késlekedése, a privatizáció körüli bizonytalanság nehezebb helyzetet eredményezett a feltételezettnél és az optimista előrejelzéseinknél. (16.20) Ez világosan látható 1992ben, és pont osan ezt kell elkerülni 1993ban és a későbbi években is. Határozottabb és keményebb kormányzati politikára van szükség, az okok és a hibák kíméletlen feltárásával. Tisztelt Ház! A jövőre vonatkozó elképzelések kialakításánál fontos kérdés egyértelműen tis ztázni, miben rejlenek az eredeti programtól és prognózistól való eltérések okai. Negatívan hatott a magyar gazdaságra, hogy külső feltételeink előre nem látható gyorsasággal alakultak át, a volt KGSTpiac teljesen öszszeomlott, szétesett Jugoszlávia és a korábbi fő piacunknak számító Szovjetunió. Ma a gazdasági és politikai helyzet súlyosabb KeletEurópában, mint azt bárki feltételezni merte. A Nyugat erre – szokásához híven – természetesen késedelmesen reagál. Ez a nehezebb helyzet, a piacváltási kényszer több vonatkozásban az eredeti elképzelésektől eltérően kényszerű, sokkterápiás elemek bekövetkezését idézte elő a gazdálkodásban. Be kell azt is látnunk, hogy az általunk feltételezettnél lényegesen bonyolultabb, több szélsőséget magában hordozó folyamat játszódott és játszódik le a magyar gazdaságban. A piacgazdaságra való áttérés, az ezzel járó strukturális átalakulás a szükséges erőtartalékok majdnem teljes hiányában és egy nagy adóssággal a hátunkon egy amúgy is válságos alaphelyzetből kiindulva igen m ély visszaeséssel járt együtt. A piacgazdasági rendszer feltételeinek kialakításában – bár azt hiszem, általában ez jól halad – több helyen saját magunknak okozunk késedelmet a folyamatokban. Például az államháztartási kerettörvény már megszületett, de a k apcsolódó szakmai törvények elfogadása, a nagy elosztási rendszerek működésének és finanszírozásának átfogó reformja vagy egy korszerű biztosítási rendszer kialakítása késik. Késik a szociális törvény, a lakástörvény és mondhatnám tovább. Mindezen tényeket , illetve azok következményeit figyelembe vettük az előttünk álló időszakra vonatkozó gazdaságpolitikai elképzelések részletesebb kialakításakor. Továbbra is kölcsönös összefüggéseiben kívánjuk kezelni az egy időben jelentkező négy nagy problémagócot, az i nflációt, a munkanélküliséget, a külső egyensúly megtartását és a gazdasági növekedés kérdését. Ezen belül azonban a tények és a meglevő eredmények alapján kétségtelen, hogy mostanra a növekedés, illetve a növekedés indulásának elhúzódása vált a központi k érdéssé. A probléma megközelítése, a megoldásra javasolt módszerek, eszközök alapvetően befolyásolják a javasolt gazdaságpolitika egészét. Abban megegyeznek a vélemények, hogy ha a növekedés nem indulna be, akkor nem tudnánk fedezni az átalakulás költségei t, vagy megint el kéne adósodnunk, a magyar gazdaság modernizálása a távoli jövőbe tolódna, a szociális feszültségek viszont a végsőkig kiéleződhetnének. Ezt mindenki el akarja kerülni. A növekedés megindulását elősegítő feltételrendszer kialakításában azo nban többféle álláspont létezik. Kétségtelen, hogy gyors kezdeti eredményekre vezetne a növekedés mesterséges
