Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. október 12. hétfő, az őszi ülésszak 13. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
955 Az átmenet nélküli szabadpiacnak azonban igazságossági szempontok is ellentmondanak. A szabadpiaci viszonyok között ugyanis a bérleti jog értéke nagyságrendekkel devalválódik, és bár jóllehet, ez távlati célkitűzéseink folytán elkerülhetetlen, a bérlőtársadal om jelentős része olyan – úgymond – szerzett jogokkal rendelkezik, éppen annak következtében, mert a bérleti jog évtizedeken keresztül kvázi tulajdoni erejű és értékű jogként létezett, melynek figyelembe nem vétele súlyos igazságtalanságokra vezetne. Gondo ljunk az ingatlantulajdon ellenében cserével szerzett lakásbérleti jogokra, gondoljunk a kisajátítások következtében a kártalanítás részeként juttatott bérleti jogokra vagy gondoljunk az eltartási szerződéssel szerzett bérlakások bérlőire. A piac irányába haladó átmenet fokozatai véleményem szerint megengedik számunkra a lakásjogviszonyok differenciált szabályozását. Megengedik a különbségtételt önkormányzati és nem önkormányzati tulajdon, régi és új bérlet között. A törvénnyel kapcsolatos másik alapvető ké rdés, hogy az érdemi szabályozás milyen mértékben engedhető át az önkormányzatoknak, és milyen mértékben indokolt az érdemi, tartalmi szabályok központi törvényhozási megállapítása. A két kérdés, vagyis az átmenet nélküli vagy az átmeneti időszakkal megval ósítandó szabadpiac, illetve a most feltett kérdés szorosan összefügg. Nyilvánvaló ugyanis, hogy tiszta szabadpiaci viszonyok között, azon túl, hogy a bérleti jogra a polgári jog néhány klasszikus szabályt országos érvénnyel megállapít, a lakás- és helyisé gjogra vonatkozó minden további szabályozás felesleges lenne, sőt a szabadpiaci viszonyokkal egyben összeegyeztethetetlen is. Ilyen megoldás mellett az önkormányzatok a tulajdonukat képező lakásaikkal minden törvényi megkötés nélkül úgy rendelkezhetnének, ahogyan akarnak és semmiféle központi szabályozásnak nem lenne helye. Ha azonban szükségesnek fogadjuk el egy átmeneti időszak létezését, és védeni kívánjuk az átmeneti időszak beiktatásával támogatott társadalmi érdekeket, ha azt akarjuk, hogy az országba n sehol se lehessen figyelmen kívül hagyni a bérlőnek otthont adó lakástulajdon szükségképpeni szociális funkcióját, akkor a mi felelősségünk az, hogy programunk megvalósulásának törvényes garanciáit megteremtsük. Helyzetünkből és abból adódóan, hogy valób an szükség van az átmenetre, egyértelműen következik, hogy az állam nem mondhat le a központi szabályozás felelősségéről a leglényegesebb kérdésekben, melyek így érdemi törvényi szabályozást igényelnek. Mindezek után nézzük meg – tisztelt képviselőtársaim – , miként felel meg az elveknek az előttünk levő törvényjavaslat. A Kormány javaslata tükrözi a Magyar Demokrata Fórumnak azt az alapállását, hogy átmeneti helyzetről és átmeneti szabályozásról van szó. A második kérdést illetően a törvényjavaslat nagykorú akként kezeli az önkormányzatokat, kezükbe helyezi le a szabályozás felelősségének legnagyobb részét, de bizonyos sarkponti kérdéseket központi szabályozásra tart fenn. Mindezek mellett úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat néhány ponton közelebb engedi a s zabadpiaci mechanizmust a lakásokhoz, mint az indokolt lenne, és ebből eredően kevesebb központi szabályozási elemet tartalmaz a szükségesnél. A bérbeadó – bérlői jogviszony tartalmára vonatkozó szabályok általánosságban kielégítőnek tekinthetők. Néhá ny részletkérdést leszámítva, megfelelően kezeli a javaslat a bérleti jog folytatását, az eltartási szerződések problémakörét, a lakáscsere kérdését, egészében a szerzett jogok védelmét. A lakosságot leginkább foglalkoztató lakbérek kérdésében azonban véle ményem szerint mellőzhetetlen, hogy az átmeneti korszakra nézve, a törvény valamiféle elfogadható gátat szabjon a szociális viszonyokat figyelmen kívül hagyó, esetleges lakbéremelési törekvéseknek.
