Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 22. kedd, az őszi ülésszak 8. napja - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ZSUPOS LAJOS (MDF)
660 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem beleférni az időbe és nem nyújtom hosszúra mondandómat. Engedjék meg, hogy mielőtt az érdemi részével foglalkozné k, a saját véleményemet hadd mondjam el a törvényjavaslattal kapcsolatban, és néhány dologban reagáljak a vezérszónokoknál elhangzott véleményekre. Először Glattfelder Bélának a hozzászólásával kapcsolatban kívánom elmondani azt, hogy a hozzászólásában kie melte azt a részt, hogy a Kárpótlási Hivatalt a Kormány azért állította fel, illetve a Kárpótlási Hivatal költségeiből a Kormány közel 1 milliárdot költött el, ezzel szemben nem jut az általa fontosnak tartott agrárrendtartási hivatal létrehozására. Én úgy gondolom, hogyha így is történt volna – ami szerintem nem így van – , akkor sem hibáztatható semmiképpen a Kormány, mert a kárrendezési hivataloknak a létrehozása alapvető fontosságú volt. Ahhoz, hogy a piacgazdaságot megvalósítsuk, először a magántulajdon t kell megteremteni. Ahhoz, hogy magántulajdont lehessen megteremteni a mezőgazdaságban, azt megelőzően le kellett tisztítani azt a magántulajdont; és azokat az embereket, akik a kárpótlásra jogosultak voltak, ki kellett elégíteni, ha nem is teljesértékűen , de legalábbis részben. Úgyhogy én azt hiszem, hogy ez a sorrendiség mindenképpen megkívánta azt, hogy a Kárrendezési Hivatalokat hozzuk először létre, és hála istennek, rendben működnek ezek a hivatalok, és remélhetően mihamarabb elvégzik dolgukat. Ugyan csak megalapozatlannak és helyenként rosszindulatúnak találtam Lakos Lászlónak a hozzászólását, aki így fogalmazott egyik mondatában – és itt idézem – : "Az elmúlt több mint két esztendő agrárgyakorlatához a Parlament nem adhat törvényi felhatalmazást, mert az az ágazatot válságba sodorta." Hát azt hiszem, hogy ez olyan sommás és elítélő vélemény, amit mindenképpen csak visszautasítani lehet. Aki valaha is ismerte ezt a mezőgazdaságot és dolgozott benne, az nagyon jól tudja, hogy ezt az ágazatot nem a két év vitte vízre, hanem a megelőző 40 év annál inkább. Tudjuk jól ugye, hogy az agrárágazat gyakorlatilag a szovjet piacra épült rá. Ez a szovjet piac 6570%át fogadta a mi exportunknak. Arról aztán már igazán nem mi tehetünk, hogy ez az exportpiac mint olyan megszűnt, és ma már képtelen felvenni a termékeinket. De ebből eredően más gondok is voltak. Ez az exportpiac a maga igénytelenségével gyakorlatilag meghatározta a magyar mezőgazdaságnak is a szerepét. Ugyanis nem volt érdeke a magyar gazdaságnak fejlődni , a termékeket feldolgozni, minőségileg jól mutató csomagolással piacos termékeket adni, mert erre a piacra lehetett önteni a terméket. Az már természetesen más kérdés, hogy az idők változásával ugye ez a folyamat megállt, és ezeket a termékeket a nyugati piacon viszont nagyon nehéz eladni. Így gyakorlatilag a magyar mezőgazdaság – nyugodtan elmondhatjuk, hogy – a huszadik század végére nyersanyagtermelő gazdaságnak maradt, hasonlóan ahhoz, mint néhány évszázada volt. Ezt átállítani rövid idő alatt, néhány év alatt úgy gondolom, hogy képtelenség. (19.00) Ez még sokkal erősebb gazdaságokban sem sikerült. Engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy néhány nappal ezelőtt találkoztunk a svédekkel, akik a Svéd Szocialista Párt megbukása után átvették a hatalmat: gyakor latilag nekik sem sikerült majdnem két év alatt megállítani annak a svéd gazdaságnak a csökkenő tendenciáját, a GDP csökkenését, amely – hogy ne is mondjam – azt hiszem, nem hasonlítható hozzánk semmilyen vonatkozásban. Azt is el kell mondani, hogy érthete tlen volt számomra az a dolog: úgy tudom, hogy az MSZMP (sic!) is elfogadta a Parlamentnek, illetve a magyar társadalomnak azt az igényét, hogy piacgazdaságot kíván létrehozni. A piacgazdaságra való átállás szükséges – az átállásnak viszont, sajnos, ára is van. Hogy egyebet ne említsek, csak a tulajdonosi váltás gyakorlatilag legalább a mai földtulajdon felét érinti. Ekkora földmozgást, tulajdonosi mozgást levezényelni, azt hiszem, nem egyszerű dolog, és semmiképpen nem képzelhető el anélkül, hogy a termelé sben bizonyos mértékű visszaesés, esetenként anarchia ne alakulna ki – hisz' itt a folyamatokban sok dolog összejátszott és egyszerre jelent meg. Úgy gondolom, ennyi is elég ahhoz, hogy egyértelműen megállapítható legyen:
