Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 22. kedd, az őszi ülésszak 8. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - SUCHMAN TAMáS, DR. (MSZP)
572 Hadd emlékeztessem önöket, hogy Ted Weiss 1956 után rendkívül fontos szerepet játszott a magyarországi megtorlások elleni tiltakozásban, a magyar ügynek a támogatásában. E gyik résztvevője volt annak a kongresszusi küldöttségnek, amely a magyar koronát hazahozta. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Tisztelt Országgyűlés! A másik bejelentésem azzal kapcsolatos, hogy megjelent a magyar Országgyűlés jogalkotásának második, 1991es parlamenti munkánk eredményeit tartalmazó, több mint 500 oldalas kötete. Úgy gondolom, hogy ez a kötet egyrészt tanúságtevője annak, hogy a magyar Országgyűlés, azaz a jelenlévők és a háttérmunkások együttese igyekszik eleget tenni a választásokon nyert fe lhatalmazásának azzal, hogy törvényekkel és országgyűlési határozatokkal szolgálja az ország demokratikus megújulását, és segíti az átalakulás menetét. Kérem, hogy munkájuk során támaszkodjanak ezekre a kötetekre, és tegyék ismertté magát a kötetet széles körben. Tisztelt Országgyűlés! Tegnapi jelentkezését az idő előrehaladottságára való tekintettel már ma kívánja érvényesíteni a Magyar Szocialista Párt támogatásával napirend előtti felszólalását bejelentő Suchman Tamás képviselőtársunk. Őt illeti a szó. N apirend előtti felszólaló: Dr. Suchman Tamás (MSZP) SUCHMAN TAMáS, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Annak okán, hogy tegnap elálltam a szótól, szeretnék egy megjegyzést tenni. A napirend előtti program a legellentmondásosabb része a Ház működésének, legalábbis ami a közvélemény értékítéletét jelenti. A legellentmondásosabb, ugyanakkor nehéz helyette mást kitalálni, hisz elképzelhetetlen, hogy – mondjuk – a miniszter, a Kormány bármely tagja – mondjuk – napirend után üres Ház előtt tenne fontos bejelentést. Ugyanakkor igaz az a közvéleményi megítélés is, hogy sokak elveszítik önkontrolljukat, és emiatt is ellentmondásos ez az időpont. A tegnapi napirend előtti program két megállapításra ad lehetőséget. Az egyik, hogy mindennek ellenére van nak dolgok, amelyek összekötnek bennünket, és vannak dolgok, amelyek egyformán taszítanak bennünket. Én most valami olyasmiről szeretnék szólni, és gazdálkodva az idővel, nagyon röviden, amelyek sajnos, elválasztanak bennünket. Ezek a dolgok pedig nem túl régi keletűek. A legutóbbi kezdete talán augusztus 20a. Legutóbbi kezdetét egy cikk, mely felborzolta a magyar politikai közéletet, jelentette. Én azzal szeretném kezdeni, és azt választottam mottóul hozzászólásomnak, hogy Cicero óta sokan ajánlják, mint ő maga is, hogy okulnunk kellene a történelemből. Azóta akadt még 2000 évünk, akadt egy 1000 éves magyarság történelme, és akadt egy XX. századi történelmünk, melyből szintén okulnunk kellene. Azonban úgy gondolom, hogy az okulás önmagában nem elegendő, me g kellett volna egy percre állni ahhoz, hogy egyfajta mérleget vonjunk, és valóban tanuljunk, hogy ne váljék történelemmé mindaz, mely indulatainkban eredezik. Én úgy érzem, hogy ez nem sikerült. Nem sikerült, pedig történt közben egy s más, és mégsem sike rült ezekre a másodpercekre, okos percekre megállni. Egyfajta Bourbonviselkedést tanúsítottak sokan, vagy tanúsítottunk. Ha átgondoljuk a hétvége történéseit, az elmúlt hétvége három napját, akkor különösképpen megerősödhet bennünk ez a fejtegetés. Az ifj ú demokraták seregszemléjén a miniszterelnök úr új oldaláról mutatkozott be, gondolatolvasóként megmagyarázott valamit, amit megmagyarázni nem lehet. Fónay úr elszólása kapcsán: van egy demokrácia nem messze tőlünk, ahol évekkel ezelőtt egy hasonló elszólá s miatt nem kancellári magyarázat következett, hanem egy lemondó nyilatkozattal ismerkedhetett meg a világpolitika. Én értem miniszterelnök úrnak azt az okfejtését, amely az emberi, pszichikai tényezőkre, egy emberi tragikumra vonatkozott. De nem értem meg , amikor ez összefügg egy
