Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - Az ülés tárgysorozaatának elfogadása - A központi költségvetés 1993. évi irányszámait és a tköltségpolitika főbb kérdéseiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
550 önkormányzatokra nem hiszem, hogy tisztességes dolog. Az önkormányzat, amely állami feladatot lát el zömében, 7080%ban, azt az állami feladatot fogja tudni ellátni és kell ellátnia, ami ma meg van határozva, ezt önhatalmúan nem csökkentheti. Én azt gondolom, hogy ez egyértelműen arra a helyzetre vezet, hogy intézményeink, az intézmények egyhangúlag egy sávban fognak rosszabb és rosszabb helyzetbe kerülni, úgy is lehetne mondani, hogy döglődni. És ez oda vezet, hogy nemcsak azok lesznek elégedetlenek, akik az intézményeket fenntartják, akik abban dolgoznak, hanem oda vezet, hogy az intézmények által biztosított szolgáltatásokat igénybe vevők is elégedetlenek lesznek ezzel a helyzettel. Itt elhangzott már korábbi hozzászólásokban a z, hogy vannak prioritások. Én azt gondolom, hogy ebben a költségvetésben nincsenek prioritások. És még azon belül is az oktatás szerepelt, mint egy, aztán kiderült, hogy nem is az oktatás, hanem csak a felsőoktatás. Az elején elhangzott ezzel kapcsolatban 6 milliárd, a hét végén már csak 2 milliárdról lehetett hallani egy hírben. Ez nem is komoly így, ebben a formában. Én azt hiszem, hogy azért nincs prioritás, mert itt az egész területen egy dinamikus stagnálás érvényesül most már évek óta, és az, amikor e prioritást mondjuk, ott csak a stagnálás dinamizmusát csökkenti valamennyire az, hogy bizonyos pluszforrásokat kap. Szeretnék visszatérni ahhoz a megjegyzéshez, ami itt elhangzott független képviselőtársamtól, hogy tényleg ennek a kétkulcsos ÁFAnak az i lyen módon történő bevezetése a leglehetetlenebb helyzetben lévőket sodorja még lehetetlenebb helyzetbe, s nemcsak a családokat, hanem az intézményeket, önkormányzatokat is érintve. Még egy hatásról szeretnék itt a kétkulcsos ÁFA – illetve nem is a kétkulc sos ÁFA, hanem – az új ÁFArendszer kapcsán szólni, ez pedig a lakásépítkezések vissza nem térítésével kapcsolatos elhatározás. Úgy tűnik, hogy pozitív az a megfogalmazás, amelyik bizonyos egyenlőséget akar teremteni, tehát inkább a rászorulóknak akarja az építési támogatást biztosítani; és azoknak, akik gazdagok, akik nagy lakást akarnak építeni, azoknak pedig ezt a visszatérítési lehetőséget nem biztosítani. Lehet, hogy ebben valahol van egy szociális igazság, ugyanakkor azt gondolom, hogy vannak mechaniz musok, mint ahogy ma is vannak mechanizmusok a kedvezményes hitelek igénybevételére, hogy meg lehet fogni azt, hogyha valaki palotát épít, és annak nem kell visszatéríteni egy bizonyos szint fölött az ÁFAt. Lehetne mechanizmusokat kitalálni, de ez a mecha nikus elgondolás úgy hiszem, becsapja a résztvevőket. Azt hiszik, hogy tényleg itt egy szociális igazságosságra kerül sor, holott ha megnézzük a számokat, akkor kiderül az, hogy jövőre aki lakást épít, arra nagyobb teher fog hárulni, még ha kapja is a szoc iális támogatást. Mert hogy néznek ki a számok? Ha azt mondom, hogy 3 millió egy átlaglakás építése ma Magyarországon durván, akkor azt lehetne mondani, hogy ma ehhez a 3 millió forintos építkezéshez egy család kap 600 ezer forintot; ha három gyereket váll al – meg kell jegyeznem, hogy ma már az egyet is csak aligalig vállalják, pedig azért pénz jár az OTPhitelnél, de kettőt már nem nagyon vállalnak – , tehát ha három gyereket vállal, akkor kapna 600 ezer forintot az állampolgár. Az új rendszer szerint 1 mi llió 200 ezer forintot kapna, vagyis ez van a tervben, ez jelent meg a szaksajtóban. Azt se lehet mondani, hogy óriási nagy az emelkedés. De ha megnézzük, hogy a 3 millió forintos lakásnak mi az ÁFAterhe: az 750 ezer forint. Ebból könnyen kiszámolható, ho gy jövőre 150 ezer forinttal többet kell a lakásépítésre fordítani, mint ebben az évben, és pont a legjobban rászoruló rétegeket fogja ez sújtani. Tehát azt hiszem, hogy ez az eljárás nem igazán helyes. A harmadik kérdéskör, amiről szólni szeretnék: az önk ormányzatok. Az önkormányzatokat több hatás is fogja érinteni ennek az irányelvnek a kapcsán. (17.30) Az egyik, ami megfogalmazódik, hogy a normatíva nominális szinten tartása – egy kicsit ezt úgy is lehet érezni, hogy milyen nagyszerű dolog: legalább nomi nális szinten van tartva a normatíva. Pontosan tudjuk, hogy minimum 20%kal kevesebb, mint idén.
