Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - Az ülés tárgysorozaatának elfogadása - A központi költségvetés 1993. évi irányszámait és a tköltségpolitika főbb kérdéseiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
549 törvénytervezetet szeretne véleményezni, talán hasznos lenne, ha megkaphatná ezeket a számításokat, és levélben fordultam a minisztériumhoz. A mai napig nem kaptam meg ezeket az adatokat. Ebből persze több következtetést lehetne levonni. Az egyik az, hogy nincsenek is ilyen adatok. De úgy hiszem, nagyon tragikus lenne, ha nem számolták volna ki azt, hogy egy kétkulcsos ÁFAra való áttérés, az élelmezési áraknak 8%os emelkedése, az energiaárak 8%os emelkedése, a gyógyszerárak emelkedése, és lehetne so rolni, milyen hatással lesz családra, önkormányzatra, intézményre. Úgy gondolom, egy igazán tervező kormányzat nemcsak a nagy fejezetek kiadás- és bevételoldalát nézi meg, hanem megnézi például azt is, hogy egy család mit bír el, és annak alapján tervez. A másik feltételezésem az lehet, hogy tragikus eredményre jutott ez a számítás, amit elvégeztek a szakemberek, hogy ennek milyen hatása lesz. Tehát ez olyan tragikus eredményt hozott ki, hogy nem akarják nyilvánosságra hozni. Na de hát ha ez így van, akkor az is tragikus. A harmadik feltételezésem az, hogy úgy gondolták ott a minisztériumban, hogy mit kekeckedik egy ellenzéki képviselő, örüljön, hogy kap előterjesztést, aztán mondjon arról véleményt. Én azonban úgy hiszem, ahhoz, hogy egy ilyen irányelvhez, amelyik azért irányelvek alapján elkészülő költségvetést határoz meg, elég fontos lenne, hogy ennek a hatásmechanizmusát, a döntésünknek a hatását pontosabban lássuk. Bár többször fordult elő, és többször fordul elő, hogy az itt meghozott döntésünknek a k övetkezményeivel persze nem vagyunk tisztában. Tehát nem ez lesz az első eset. De azért gondolom, szükség lenne arra – és nagyon fontos lenne – , hogy ezeknek a változtatásoknak nemcsak makroszámú összehasonlítása jelenne meg, hanem az is, hogy lehessen lát ni: ezek hogy fognak összehullámozni, hogy gyűrűződik össze egyegy területen ezeknek a különböző intézkedéseknek a hatása. Itt a vitában elhangzott az, hogy szükség van a kétkulcsos ÁFAra való áttérésre. Ennek kapcsán itt emlegették Európát, és hogy ez E urópa nyugati felében mindenhol így van. Ez teljesen így igaz, hasonló típusú ÁFArendszerek alakultak ki. Csak egyet felejtenek el azok, akik Európát emlegetik, hogy Európában a kétkulcsos ÁFArendszer mindig 1: 2 arányban van, tehát az alacsonyabbiknak a duplája a magasabbik. Ez volt az eredeti terv is, amit a Pénzügyminisztérium kidolgozott, furcsa módon a beterjesztett ettől lényegesen eltér. A másik, amit ugyancsak meg kell említeni, hogy amikor áttér egy ilyen típusú módosításra, ennek az ellentételez éséről is szólni kellene, be kéne mutatni, hogy mivel lehetne csökkenteni. Például máshol, ahol fogyasztási jellegű adókat emelnek, ott a jövedelemadót csökkenteni szokták. Nálunk a hírek azt mondják, nemhogy szinten marad az eddigi jövedelemadó, hanem biz onyos sávokban ennek emelésére is sor kerül. Én azt gondolom, hogy be lehet vezetni – és ezt többen elmondták ellenzéki oldalról is – a kétkulcsos ÁFAt, de ennek keményen meg kellene jelenni az irányelvekben is már, hogy az ellentételezései hol jelennek m eg. Olyan típusú – és ugyancsak kormánypárti képviselők is elmondták – fogyasztásról van szó, amelyiknek a csökkentése nem a szabad akaraton múlik. Tehát vannak dolgok, amikben nem lehet alacsonyabb szintre menni; nem lehet kevesebb gyógyszert bevenni, ha szükség van, nem lehet kevésbé fűteni egy kórházat vagy egy iskolát, hogyha hideg van, és nem lehet kevesebb ételt sem adni a gyereknek. Tehát vannak fogyasztási területek, ahol a csökkentés nem egyszerűen döntés kérdése. Szerepel az irányelvekben többször az, hogy racionalizálni kell az intézmények működését. Ezzel teljesen egyetértünk, ezt megfogalmaztuk már az államháztartási törvény kapcsán is. De azzal tisztában kell lennünk, hogy az ez évi döntésünk alapján a következő évben nem lehet végbevinni racio nalizálást, ez nem fog eredményt elérni. Végre kellett volna hajtani a Kormánynak az államháztartási törvény alapján a nagy elosztó rendszerekkel kapcsolatos feladatátértékelést, és akkor meg lehet nézni azt, hogy melyik feladathoz milyen költségek szükség esek. De ezt áthárítani az
