Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 21. hétfő, az őszi ülésszak 7. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György):
527 csak nem is oda kísérték őket, ahol a helyek vannak, nem egy magyar drukkernek e lőre összetépték a jegyeit, be sem engedték, közölték velük, hogy menjenek, váltsanak jegyet – tehát már a mérkőzést megelőzően meggyalázták, megverték a magyarságot. Azt, hogy mi történt a mérkőzésen, nagyjából a belügyminiszter úr elmondotta, de a mérkőz és utáni eseményekkel kapcsolatban ezen a helyen ki kell jelentenem, hogy konkrét tudomásunk van arról, hogy a pozsonyi kórházból a sérült magyarok tömegeit elküldték, nem látták el elsősegéllyel, a legelemibb humanitárius segélyben sem részesítették őket, és a mérkőzést követően is folytatódott a hajtóvadászat a magyarok ellen. Külön kell szólnom arról, hogy sajnálatos módon a magyar küldöttség a magyar gondolathoz, az európai gondolathoz, a jogállamisághoz méltatlan magatartást tanúsított. Ugyanis már ele ve egy olyan feltüzelt légkört alakítottak ki a szlovák rendőrségben, ami önmagában is túlzott erejű rendőri fellépést eredményezhetett volna. Amit pedig Gémes István alezredes úr, a IX. Kerületi Rendőrkapitányság vezetője megengedett magának, nevezetesen, hogy a feketecsuklyás, vérebes, mérhetetlenül sok töréses sérülést okozó, brutális kommandótámadásra azt mondotta, hogy jogszerű, azt, belügyminiszter úr, nem lehet elintézni azzal, hogy ez az ember butaságokat beszélt. Ez az ember a Magyar Köztársaságot, a magyar Belügyminisztériumot, a magyar népet képviselte Pozsonyban, és ez az ember szembefordult azokkal, akik kiküldték. Igenis, követelem belügyminiszter úrtól, hogy váltsa le azonnal ezt az embert, tegye meg a szükséges intézkedéseket! (Mozgolódás, za j.) Ugyanis ennek az embernek nem egyszerűen egy vétség vethető a szemére – ez az ember bűncselekményt követett el, és ezt a bűncselekményt hazaárulásnak hívják, mert a magyar nép ellen vétett akkor, amikor ő azt állította, hogy ez a kommandóakció a magyar néppel szemben jogszerű volt. Hogy mennyire jogszerűtlen volt, és egykét képviselő úr bekiabálása mennyire nem ide való, mennyire a magyar elleni hangulat szítását fogja elősegíteni, hadd utaljak arra, nem én mondtam, a Le Figaro mondta, és abból idézem: a feszültség forrása – mondja a Le Figaro – egyrészt a bős – nagymarosi erőmű jövendő sorsa, de mindenekelőtt a szlovákiai magyar kisebbség helyzete. Vladimir Meciar szlovák miniszterelnök kilátásba helyezte: helyére teszi a 650 ezer magyar nemzetiségű szlo vák állampolgárt, ha azok az autonómia követelésének legcsekélyebb szándékát mutatják. A magyarság elleni fellépésről van szó, a magyarság elhallgattatásáról, a magyarság megfélemlítéséről. Külön tragédiája a dolognak az, hogy ezt a magyarellenes tevékenys éget az ellen a Ferencváros ellen összpontosították, mely Ferencváros drukkereinek évtizedeken keresztül kellett a talpnyaló kádári külpolitika következményeit, a megverettetéseket, a megalázásokat elviselnie; de senki nem vonhatja kétségbe, hogy ha Meciar miniszterelnök úr a 650 ezer magyar megfélemlítéséről beszél, akkor ez nem sportesemény, hanem a magyarokkal szembeni esemény. És ebben a körben gondolom én azt, hogy a magyar külpolitika is hibás abban, hogy egy ilyen helyzet kialakulhatott Európában, me rt én nem tekintem a magyarok sikerágazatának azt a külpolitikai helyzetet, amelyben rövidesen elterelhetik a Dunánkat, azt a külpolitikai helyzetet, amelyben a vajdasági magyarokat kiirtják, amelyben a vajdasági magyarokat elzavarják a lakóhelyéről, de ép pígy nem tekinthetem sikerágazatnak azt a helyzetet sem, amikor is Tőkés püspök úrnak éhségsztrájkot kell kezdenie, hogy a magyarok sanyarú helyzetére felhívja a figyelmet. (15.40) Vajon miféle sikerágazat az, ahol még Szlovákia létre sem jött, de már a sz lovák miniszterelnök ilyen módon lép fel a magyarsággal szemben? ELNÖK (Szabad György) : Felhívom képviselőtársam figyelmét, hogy a felszólalásra rendelkezésre álló idő letelt.
