Országgyűlési napló - 1992. évi őszi ülésszak
1992. szeptember 16. szerda, az őszi ülésszak 6. napja - A Kormány tevékenységéről szóló beszámoló - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORN GYULA, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
391 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. A Független Kisgazdapárt vezérszónoka tizenöt percet vett igénybe az időkeretéből. Következik a Ker eszténydemokrata Néppárt vezérszónoka, Csépe Béla képviselő úr. (Közbeszólások balról: Miért nem az MSZP?) Bocsánat, ha a pártok erősorrendjét követjük, akkor a Magyar Szocialista Párt szónoka. (Közbeszólások: Igen, ez így szokás!) Igen, akkor elnézést kér ek, következik Horn Gyula képviselő úr. Felszólaló: Horn Gyula, az MSZP képviselőcsoport nevében HORN GYULA, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr. Elnézést kérünk ezért, de tényleg ez volt a megállapodás és ez a gyakorlat. Tisztelt Országgyűlés! Én a jelentésre nem kívánok sok szót vesztegetni, mert nekünk más a véleményünk, mint ami abban le van írva. Természetesen lehet értékelni a helyzetet, hiszen ez a Kormány 848 napja van hatalmon. És hát azt is számításba k ell vennünk a jövőt illetően, hogy 19 és fél hónap múlva lejár a mandátuma. Nos, a jelentésről csak még annyit: azt sugallja, a helyzet jó. Én hozzá szeretném tenni: jó, de nem reménytelen. Nagyon jól tudom – képviselőtársaimmal együtt – , hogy az ország he lyzetében objektív körülmények is szerepet játszanak, olyanok, amelyek végső soron nem tőlünk függnek. Tehát mindenekelőtt arról van szó, hogy a szomszédságunkban háború zajlik, felerősödtek a nacionalista hatalmi törekvések, és egyfajta kettős kötöttségbe n vergődünk mindannyian, abban, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, amit lehet a határokon túl élő magyarságért, ugyanakkor jó viszonyban kell lenni a szomszédokkal. Ezt megoldani még senkinek sem sikerült. Ugyanakkor rögtön hozzá szeretném tenn i, hogy Magyarország nem engedheti meg magának az olyan megnyilatkozásokat, amelyek a magyarság küldetéstudatát, a szomszédokkal szembeni – úgymond – fölényét vagy élenjáró szerepét hirdetik. Senki sem alábbvaló nálunk, mi egymás mellett élésre vagyunk íté lve. Minden jogsértést, a határainkon túl élő magyarsággal szembeni fellépést szóvá kell tenni. Ugyanakkor szigorúan ragaszkodnunk kell azokhoz a nemzetközi normákhoz és követelményekhez, amelyek egyaránt vonatkoznak a szomszédainkra és ránk. Enélkül nem s zavatolhatjuk a határainkon túl élő magyarság és a magunk biztonságát sem. Köztudott, hogy összeomlott a keleti piac, és rögtön hozzá szeretném tenni, erről nem a Kormány tehet és nem Magyarország. A hatását lehetett volna enyhíteni, de kivédeni képtelensé g lett volna. Rögtön fel szeretném vetni ugyanakkor, hogy ideje lenne új kezdeményezésekkel élni a szomszédokkal kapcsolatban. Én gondolok mindenekelőtt közös vállalatok, közös bankok, különleges beruházásvédelmi megállapodások, szakmai társulások létrehoz ására a szomszédokkal. Rögtön hozzátenném, ez számunkra biztonságpolitikai kérdés, és nem csupán a gazdasági kapcsolatok ügye. Azt hiszem, parlamenti egyetértés van a nyugati kapcsolatok építésében, annak fontosságában. Abban is egyetértés van, hogy tagjai akarunk lenni a nyugati integrációs szervezeteknek, de feltehetően erre talán csak a jövő évezredben kerülhet sor. Meg kell győznünk azonban európai partnereinket, hogy amennyiben nem vesznek részt biztonsági garanciáink megteremtésében, ezzel az ő bizton ságuk is veszélybe kerül. Sajnos, összességében kevés a nyugati támogatás a magyarországi, és általában a középkeleteurópai átalakuláshoz. Számomra ebből elsősorban az a következtetés adódik, hogy magunknak kell rendezni közös dolgainkat. Hadd említsek m eg ezzel összefüggésben még valamit. Határozottan el kell utasítani a Kormánynak, a Parlamentnek azokat az úgynevezett népnemzeti felfogásokat, amelyek a gazdaságban, vagy azzal kapcsolatban is jelentkeznek. Meggyőződésem szerint Magyarország felzárkózásán ak elvesztését, vagy a felzárkózás esélyének az elvesztését, sőt tragédiát jelentene, ha
